Hasznos tanácsok a tavaszi metszéshez
Borítókép: Pixabay-illusztráció
Azon keresztül, hogy a téli hónapok végét jelzi, amikor is a gazdálkodási év tervezésének időszaka lassan lezárul, és közeledve a tavaszi időszakhoz, a cselekvő időszak veszi kezdetét. Igy van ez a gyümölcsöst művelő gazdálkodó esetében is, akinek első fő munkafolyamata a gyümölcsös metszését jelenti. Azonban mielőtt a metszőollókat borotvaélesre fenjük és a fűrészeket megélezzük, fontos átgondolnunk a gyümölcsfák metszésének legfontosabb ismérveit, amelyekre a fák csak akkor fognak számunkra kedvező válaszreakciókat adni, ha a metszést kellő szakértelemmel végezzük – írta oldalán a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.
A gyümölcsfák metszése rendkívül fontos témakör a gyümölcstermesztésben, hiszen gondoljunk csak bele, hogy szinte kizárólag a metszéssel szabályozzuk a fák méretét, a korona formáját, a termőrészek kialakulását, a rendszeres teméshozamot, továbbá a gyümölcs mennyiségét és minőségét is döntően befolyásolja. A metszés tudományos alapokon nyugszik, alapelvei a gyümölcstermesztés fejlődésével a gyakorlati tapasztalatok, megfigyelések és a módszeres kísérletek kiértékelése során évszázadok alatt alakultak ki. A cikk terjedelme behatárolt, így csak a legfontosabb gyakorlati ismereteket tudjuk a teljesség igénye nélkül a kedves olvasóval megosztani és a figyelmet felhívni.
A gyümölcsfák általános metszése a fák nyugalmi időszakában a tél folyamán és tavasszal a rügyduzzadás-rügyfakadás időszakában van. A kemény fagyos időszakban azonban kerüljük a metszést. A gyakorlatban a téli időszakban az almatermésűeket szokás metszeni, itt kórtani problémáktól nem kell tartanunk. A csonthéjasok már sokkal érzékenyebbek a metszés idejére, itt lehetőség szerint a rügyfakadástól kezdhetjük a metszést, máskülönben a fa életét veszélyeztető kórokozók támadhatják meg a fát, amelyek jellemzően a fertőzését és korai pusztulását okozzák. Csonthéjasokat nyugodtan metszhetjük egészen a virágzásig.
A metszés technikai kivitelezését, számos tényező befolyásolja. Az első és legfontosabb kérdés, hogy házikertben, szórványban lévő gyümölcsfát metszünk, vagy ültetvényben meghatározott térállásban helyezkednek el a fák. Szórványban lévő gyümölcsfát kicsit lazábban metszhetjük, viszont ültetvényben, szigorúan a szakma szabályai szerint kell metszenünk, különben a fákat nem tudjuk az adott térállásban megtartani. A következő fontos elengedhetetlen tényező, az adott gyümölcsfaj termőrész ismerete és a termőrészek kialakulásának menete. Ezen ismeret hiányában csak össze-vissza metszett fákat produkálunk, ami semmilyen célt nem szolgál. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, az országot járva és főleg a kertekbe bepillantva, de gyakran ültetvényben is, hogy a metszőt csak az össze-vissza kaszabolás, a metszés öröme vezérelte.
A gyakorlatban három különböző metszésmódot különböztetünk meg. Az első a koronaalakítás, amit fiatal 1-3 (4) éves fák esetében alkalmazunk, ahol az elsődleges szempont a megfelelő szabályos koronaforma kialakítása, itt a termésnek másodlagos szerepe van, gyakorta el is kell távolítanunk. Az első évben erőteljesen metsszük a facsemetét, hogy megfelelő kihajtást kapjunk, aztán a következő évben már többnyire ritkító metszést végzünk, azaz nem vágunk bele a vesszőkbe, mert az újabb erőteljes kihajtásokat eredményez, ami feleslegesen sűríti a koronát. A koronaformának nem megfelelő vesszőket tőből eltávolítjuk csonk mentesen, így kevésbé kapunk újabb felesleges kihajtást. Sudaras koronaforma estén kerüljük a tengely visszametszést, azonban, ha túlzottan „megugrott”, akkor álsudarazzuk, azaz egy alsóbb helyzetű függőleges vesszőre metsszük vissza.
A fenntartó metszést már a 3-4. évtől alkalmazzuk, ekkorra, ha jól csináltuk, a fánk végleges mérete és szabályos koronaformája kialakult. A fenntartó metszés gyakorlatilag ritkítómetszést, illetve a letermett termővesszők eltávolítását jelenti. A koronában a vízszinteshez közeli helyzetű vesszőket válogatva hagyjuk meg visszametszés nélkül, mert ezen típusú vesszők rakódnak be a következő évben rövid termőrészekkel. A koronában az erőteljes felfele törő, körülbelül 1 méter hosszúságot is elérő ún. vízhajtásokat, amely többnyire ágtöréspontokon keletkezik, tőből csonkmentesen, vagy kitörve az alapi rügyeket kiszakítva távolítsuk el. Arra kell törekednünk, hogy a koronában, nagyjából egyenlő arányban legyenek visszametszés nélküli egyéves, és termőrészekkel berakodott 2-3 éves vesszők. Azt is jó tudnunk, hogy a rövid és hosszú termőrészek virágzása nem egyforma, így a virágzáskori lehűléseknél kevésbé károsodik a fa. A csonthéjas őszibarack speciális abból a szempontból, hogy kizárólag egyéves termővesszőket hagyunk meg a koronában és törekedjünk mindig a legalsó vázág és tengelyközelben lévő éves termőrészre visszametszeni a letermett termővesszőt, így a felkopaszodás mértéke csökkenhet. Ha nincs spontán kihajtásunk, a későbbiek folyamán is érdemes rövid, 5-10 cm-es csonkot hagyni, ahol többnyire mindig kapunk megfelelő kihajtást.
Ifjító metszést jellemzően idős fáknál alkalmazunk, főleg házikerti viszonyok között, néhány felkopaszodott idős ág levágásával fiatalíthatjuk és szellősebbé tehetjük a koronát, ami aztán a jobb fényellátottságnak köszönhetően új termőrészeket hozhat.
A várhatóan márciusban újra megnyíló ültetvénytelepítési pályázat lehetőséget kínál gyümölcsösök létesítéséhez, korszerűsítéséhez, így addig is további szakmai tartalmakkal tájékoztatja az agrárkamara a gazdálkodókat, amelyek a kamara honlapján a Tájékoztatási Szolgáltatás fül alatt és heti hírlevelekben is elérhető lesz.
Komma László
