A szó örök pecsét
Dr. Gyöngyösi Bianka és Csiszér Tivadar már majdnem tizenegy éves házasok. Három gyönyörű fiú boldog szülei. Gyerekkorukban ismerkedtek meg egymással, amiből egy évtizeddel később örökre szóló kapcsolat alakult ki.
Bianka még az állatorvosi egyetemre járt, amikor egy táncházban újra összetalálkoztak az eredetileg budapesti Tivadarral. Körülbelül hét hónap randevúzás, és sok-sok beszélgetés után örök hűséget fogadtak egymásnak. Úgy indultak neki – meséli Tivadar –, hogy ha kell, csokiparánnyal és ásványvízzel is megrendezik. Nem láttak semmi lehetetlent az esküvőre vonatkozóan, de végül nagyszabású, pazar lakodalom lett.
A család mindenben támogatta az akkor húszas évei közepén járó fiatalokat, akik – befejezve a tanulmányokat – elérkezettnek látták az időt a családalapításra. Néhány előttük álló példán felbuzdulva sok gyereket szerettek volna. Biankának ugyanis öt testvére van, édesanyjuk a család összetartó erejeként teljesítette ki életét. Tivadarnak ugyan egy húga van, de a felesége által belekóstolhatott a népes család életébe, és követendőnek találta azt.
Bianka és Tivadar hisznek abban, hogy a jó kapcsolatban fontos szerep jut a kommunikációnak. Ugyanakkor – mint mondják – ők nemcsak egymással, hanem Istennel is elköteleződtek.
Bár úgy tapasztalják, hogy a világ felszínessége, gyorsasága nem kedvez a párkapcsolatoknak, ők mégis kitartanak amellett, hogy a fogadalmukban kimondott szavak örök pecsétet jelentenek közös életükön. S ha adódnak is nehézségek – és persze, hogy adódnak –, az egymás iránti tisztelet, a feltétel nélküli elfogadás élethosszig tartó kötelék közöttük.
V. B.
