Albérletből házasság
Megismerkedésük igazán különleges módon történt, ugyanis az eredetileg budapesti születésű László – a közgazdasági egyetem elvégzése után – tanári állást keresett. Egy hirdetéseben látta meg, hogy Kiskunfélegyházán, a helyi közgazdasági szakközépiskolában szaktanárt keresnek. Miután megkapta a lehetőséget, hogy itt tanítson, az iskola szomszédságában meghirdetett albérlet kézenfekvő megoldásnak tűnt. Ekkor még nem is sejtette, hogy a szállás mellett valami mást is megtalál itt: a szerelmet…
Mária szülei a családi házukban megüresedett szobát kiadásra szánták, és az ambiciózus, humoros Lászlót megnyerőnek találták. Lányuk ekkor már évek óta pedagógusként dolgozott. A két fiatal életében a tanítás mellett közös pontnak bizonyult a könyvek, az irodalom, és a történelem szeretete is. Amikor egy idő után László házassági ajánlattal állt Mária elé, ő igent mondott.
Nem sokkal később megszülettek a fiaik. Felnevelésük számos kihívást tartogatott, de a nehézségek – mondja a pár – megerősítették a kettőjük kapcsolatát, összetartozását. Szoros szövetség az övéké. László is kivette a részét a gyermeknevelésből, pelenkázásból, fürdetésből. Megtanította a fiúkat mindarra, amit fontos erénynek tart: tiszteletre, becsületre, tudásszomjra.
Az azóta már nyugdíjas pár ma is aktív, teljes életet él: tagjai a helyi nyugdíjas klubnak, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesületben is tisztséget vállalnak, és a Máltai Szeretetszolgálatot is patronálják. László ezek mellett a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány missziójának elkötelezett támogatója, és rendszeresen tart történelmi előadásokat a városi könyvtárban.
Amikor arról kérdeztem őket, hogy újra belevágnának-e közös sorsutazásukba, nem a szavaikat figyeltem. Csakis a szemükben felizzó tüzet.
V. B.
