Kiskunfélegyháza első olimpikonjára emlékezünk
Sebészorvos, birkózó világ- és Európa-bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, olimpiai bronzérmes, akinek acélizmok, ragyogó technika, villámgyors mozgás jellemezték stílusát. Nemcsak a világbajnokságot nyerte meg, de Radvány Ödönnel együtt ők rakták le a később világhírre emelkedett magyar birkózósport technikai és elméleti alapjait.
Kiskunfélegyháza szülöttjét fiatal korában, mint kitűnő lovast, tornászt és atlétát ismerték és bár minden erejével az orvosi pályára készült, mindenki figyelmét felkeltette, amikor birkózni kezdett. Egy hónap múlva a főiskolai bajnokságon győzött; rá két hónapra pedig helyezett lett a magyar bajnokságon.
Életének főbb állomásai:
1910-ben Bécsben a VIII. világbajnokságon – mindjárt az első külföldi kirándulásán - nehézsúlyúban aranyérmet nyert. A győzelem után a korabeli sajtó szerint „Varga Béla nevétől volt hangos a birkózóvilág – elnevezték szélvész birkózónak – hiszen ettől az időtől kezdve nem állt meg ellenfél előtte a szőnyegen, győzelmet-győzelemre, bajnokságot-bajnokságra halmozott.”
1912-ben Budapesten, a XIII. Európa-bajnokságon a középsúlyban I. helyezett lett. Ugyanebben az évben a stockholmi olimpián bronzérmet nyert. Magyarország nagy reménysége részrehajló bírói ítéletek miatt „csúszott” vissza a harmadik helyre, hiszen Svédországban, svéd bírók és közönség előtt, az ünnepelt svéd versenyző ellen lehetetlenség volt nyerni, pedig ellenfelét a közel három óráig tartó mérkőzés alatt háromszor tusolta.
1915-ben befejezte orvosi tanulmányait, majd behívták katonának, így három évre a sportnak is búcsút kellett mondania. A háború kitörésekor már kész orvosként vonult a lövészárokba, ahol kétszer megsebesült, majd a tábori kórházban, orvos főhadnagyként teljesített szolgálatot.
1920-ban az antwerpeni olimpián a világháborúban vesztes országok nem vehettek részt, így az akkor fénykorában lévő Varga Béla sem indulhatott. 1923-ban Göteborgban rendeztek egy ún. kisolimpiát a fent említett országok számára, amelyet súlycsoportjában meg is nyert. 1924-ban Párizsban 36 évesen indult az olimpián és így is hatodik helyezést ért el. 1926 és 1936 között a Magyar Atlétikai Club birkózó szakosztályának vezetője volt, ezzel egyidejűleg pedig a Testnevelési Főiskolán tanított birkózást.
A birkózószőnyeghez nem tudott hűtlen lenni. Hacsak ideje engedte, elment az edzésekre, mezbe öltözött, oktatta a fiatalokat, akik közül többen Európa-bajnokságot nyertek, kilencen a magyar bajnoki címig vitték, hárman pedig (Keresztes Lajos, Lőrincz Márton és Zombori Ödön) olimpiai bajnoksággal hálálták meg mesterük fáradozását.
1936-ban a berlini olimpia magyar birkózó csapatát ő vezette szövetségi kapitányként, ahol versenyzőink három bajnoki címet is szereztek. Ezután végleg elköszönt sporttevékenységétől és csak orvosi hivatásának élt.
Három gyermeke született: Béla, Gyöngyi és Lilian. 79 évesen, aranydiplomás főorvosként ment nyugdíjba. 1969. április 4-én hunyt el Budapesten.
Emlékét tisztelettel megőrizzük.
