Körkérdés: Farsangi visszaemlékezések

A farsangi időszak vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ez a néhány hét a bálok, beöltözős mulatságok ideje. A hagyomány szerint az önfeledt szórakozással elűzzük a hideg, borongós telet. A Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény nappali ellátójában február 24-én tartottak farsangi összejövetelt, ahol a klubtagok és az ott dolgozók vicces fellépéssel kedveskedtek egymásnak. Körkérdésünkben a résztvevőket kérdeztük farsangi élményekről, emlékekről.

Raffa Rozália (87)
– Nem olyan régen megözvegyültem és magányosnak éreztem magam. A férjem gondozását segítő ápolók tanácsára csatlakoztam a klubhoz, és nem bántam meg, mert itt mindenki nagyon kedves. A társakkal jókat beszélgetünk, kártyázunk. Jószívvel ajánlom sorstársaimnak ezt a lehetőséget, mert egy igazán jó közösségben tölthetik el a mindennapokat a magányosan töltött órák, napok helyett. Ezen a rendezvényen is nagyon jól éreztem magam. A férjem zenész volt, így nem áll tőlem messze a szórakozás. Ha fellépése volt, én is mentem vele. Maszkos bálokba nem jártunk, de arra mindig nagy hangsúlyt fektettem, hogy a párommal a ruházatunk harmonizáljon egymással. Nekem ez nagyon fontos volt, mert a divatiparban dolgoztam nyugdíjazásomig. Szeretem a szépet.

Varga Andrásné Maja (73)
– Engem a klubélet és az ilyen rendezvények tartanak fiatalon. Nagyon szeretek mindenféle rendezvényre elmenni, legyen az a nyugdíjasklubban, vagy baráti összejövetelen. Én is felléptem a mai eseményen, amit nagyon élveztem. Jó programokat szerveznek ebben az intézményben! Már gyerekkoromban is kerestem a szereplés lehetőségét, így nem állt messze tőlem viccelődés. A kedvenc beöltözésem nem farsanghoz kötődik, hanem néhány hónappal ezelőtt történt, amikor a nyugdíjasklubban asszonykórusként szórakoztattuk a nézőket, hatalmas sikert aratva.

Kókai Józsefné (77)
– Miután a férjem 2014-ben meghalt, vágytam a társaságra, ekkor megtaláltam ezt az intézményt. A vezetőséget annyira megszerettem, hogy azóta is rendszeres vendég vagyok. Ameddig aktívan dolgoztam, nem jártam szórakozni, mert a család volt az első. Mióta özvegy lettem, az ittlétben találtam meg önmagam. Figyelnek az itt dolgozók arra, hogy mindenki jól érezze magát az ilyen eseményeken. Gyakran eljövök, mert tetszenek a szervezett programok, vagy csak azért, hogy a kertben tevékenykedjek, és friss levegőn töltsem az időmet.

Stír Éva (53)
– Gondozóként dolgozom az intézményben. Minden ünnepet közös műsortanulással teszünk szebbé. Nagy öröm számunkra, amikor az eseményeket örömmel fogadják a gondozottak. Én is mindig részt veszek ezeken, mert így látják, érzik az idejárók, hogy partnerek vagyunk mindenben. Igyekszünk mindenkinek testhezálló szerepet találni, támogatjuk egymás fejlődését. Ilyenkor senkinek sem fáj semmije, elfeledhetik a mindennapi gondjaikat egy kis időre. Az én gyerekkoromban mindig beöltöztünk, nagyon szerettük ezeket a bulikat. Mint minden kislánynak, nekem is a kedvencem a hercegnős jelmezek voltak.

V. B.