Megmozdult a város az egyéves kislányért
Képgaléria
– Hasznosnak tűnik egy erdélyi természetgyógyász kezelése, mert Lilla 1,5 hónapja megáll a lábán, persze segítséggel, szépen emelgeti a fejét, fel akar ülni, figyel a hangokra és a mozgásokra, mintha nézelődne. Kitekintget a saját kis világából és sokat mosolyog.
Ez önmagában nem lenne különlegesség egy közel egyéves kislánytól, ám Lilla súlyos oxigénhiánnyal és rossz szívveréssel született.
– Korábban csak feküdt, s bár nyugodt baba volt és nem sírt, tudtuk, hogy nagy a baj – mesélte Solymosi Anita, Lilla édesanyja. – Napi kétszer evett, azt is nagy erőltetésre, ma már négyszer elfogadja az ételt.
Mi történt 1 évvel ezelőtt?
– 26 órát vártak a császározással, majd 2 órán keresztül nem sírt fel. Szívzörej- és vérkeringés-problémát állapítottak meg. November 26-án lesz 1 éve… Három órába telt, míg sikerült Lillát mentővel Szentesről Szegedre szállítani. 12 hetet töltöttünk a kórházban.
Most mégis bizakodó vagy.
– Érzem a javulást. Minden apró jelnek tudok örülni: újabban cumisüvegből iszik, amikor korábban nem is cumizott. Sokszor eszembe jut, hogyha Félegyházán lett volna szülészet, talán másként alakul a kislányunk sorsa. Most járunk mindenféle kezelésekre, Szegedre, Halasra, Majsára és Tiszakécskére, minden hónap elsején kiszámoljuk, mennyi pénz kell benzinre, és menyi marad még másra. Hát nem sok.
Megmozdult a város Lilláért.
– Megdöbbentünk, hogy ennyi embert érdekel egy kislány sorsa a 21. században, és mekkora segítőszándékot tapasztalunk mindennap. A Sorsocskák Alapítvány tudomást szerzett Lilla esetéről, Dr. Ónodi Izabella jelentkezett, majd Horváth Gábor önkormányzati képviselő is felhívott. A művelődési központban szerveznek egy jótékonysági előadást november 22-ére, közel a kislány születésnapjához. A Bugaci Tanyaszínház műsorának bevételét ajánlották fel számunkra, és Csányi József polgármester ismeretlenül is elvállalta a védnökséget. Nem is lehet szavakkal kifejezni a köszönetünket.
Gondolom, elkél a segítség.
– Párommal, Zsolttal szűkösen élünk – számolta Anita –, a kereset nagyjából elmegy az albérletre és a kezelésekre. Mindig kiszámoljuk, hogy Lilla az első, és mennyit kell költenünk benzinre, pelenkára, s mivel gyorsan növekszik, ruhára. Rengeteget segítenek a szüleim azzal is, hogy mindennap főznek ránk, Zsolt szülei pedig, mivel ők messze laknak, pénzzel és tankolással támogatnak minket. Bátyámra, Bertoldra is mindenben számíthatunk, mérleget, tápszert, ruhákat, fejlesztő hintát és még sok mindent kaptunk tőle. A jótékonysági előadás bevételét majd további kezelésekre fordítjuk.
Anita beszélt még súlyos epilepsziáról, mikrokefálról, idegrendszeri problémáról és diagnosztizált gyenge izomzatról, ám bizakodóan tekint a jövőbe, mert Lilla egyre többet mosolyog.
– Én is rendbejöttem lelkileg, és egyből érzem a javulást. Azt szeretném, ha a sok-sok segítőkész ember is bizakodna, és mindenki úgy gondolna Lillára, mint egy egészséges kislányra. Ne sajnálattal, hanem pozitívan, mert az sokat használ.
tli
