Akik megszemélyesítették Móczár Károly grafikáit
Borítókép: Móczár Károly – Önarckép
– Amikor megjelent a Félegyházi Közlönyben a Tourinform iroda felhívása, egymás után hívtak a barátnőim, hogy beszéljük át közösen: ki-kicsoda a karikatúrákon. A képek ugyanis az egykor a mai Közgé helyén működő Kiskunfélegyházi Tanítóképző Iskola tanítóit ábrázolták, akik bennünket is tanítottak. Már csak hárman élünk abból az osztályból, amely utolsóként, 1957-ben végzett az intézményben. Volt, akit egyből felismertünk, másnál gondolkodóba estünk. De végül sikerült mindenkit beazonosítani – mondta el Klárika.
– Komlósné Molnár Margitot egyszerű volt beazonosítani, ő zongorát tanított nekünk.
Varga Andrást a nagy orráról és a sakktábláról ismertük fel, ő ének-zene szakos tanár volt, és nagyon szeretett sakkozni.
A legnehezebben felismerhető kép egy kicsi, tömzsi alakot ábrázol, akinek a hátát valamiféle kabát, vagy kendő borítja. Nála a retikül árulta el, hogy dr. Báthoriné Ninuska orosz szakos tanárnőről van szó. Emlékszem, nagyon élveztünk az óráit, mert nem tudott rendesen magyarul, így kénytelenek voltunk mi is oroszul beszélni egymás között is, ami miatt sokat fejlődtünk.
Szemlér Sándort, az igazgatót a szobája sarkában álló dohányzóasztalról és a szobáját díszítő szoborról azonosítottuk be. Az asztalát mindig kézzel készített terítő és egy virág ékesítette, amiről mi, lányok úgy véltük, hogy az esztétikára érkezőket hivatott a szépérzékre hangolni. Nagyon kedveltünk Sanyi bácsit, mert beszélgetéseink során mindig egyenlő félnek tekintett bennünket. Logikát és pedagógiát tanított. Mindig köpenyben járt, mint mi, diákok, így hangsúlyozva, hogy egyenrangúnak tart minket.
Az olvasó hölgy felismerése nem okozott különösebb fejtörést, ugyanis Szántó Andorné Irénke néninek mindig egy könyv volt a kezében. Magyar szakos pedagógus volt. Tőle lestük el a kifejező beszédet, és tanultuk meg a műelemzés módszertanát. Minden óráján verseket olvasott fel az osztály nagy örömére.
A hajlott hátú, alázatos testtartású férfi dr. Zsubori Béla tanár úrról készülhetett. Ő egy klasszikus értékrendű, következetes pedagógus volt. Minden jó jegynél kezet fogott velünk. Sohasem mulasztotta el néhány szóban értékelni a teljesítményünket, és érdemeink szerint megdicsért, vagy elmarasztalt. Nagyszerűen mutatott rá a történelem összefüggéseire, amivel könnyedebbé tette a tanulást.
Végezetül Bódi Tivadarnét egy szempillantás alatt ismertünk fel. Fiatalos lendületet, divatot hozott az érett korú nevelők közé a húszas éveiben járó testnevelő. Ifjú kora ellenére mindenki tisztelte, szerette. Még azt is megengedte, hogy vele együtt dohányozzunk – elevenítette fel az emlékeket a szépkorú pedagógus.
V. B.
