Vasárnap kezdődik a nyári időszámítás
Tízből nyolc megkérdezett szerint jobb lenne, ha nem állítanánk át évente kétszer az órát, hanem egy időszámítás lenne hazánkban és Európában – derült ki a Publicus Intézet által tavaly március 22-25 között végzett felméréséből. A tavalyi kutatás szerint a válaszadók kétharmada (65 százalék) ha időszámítást választhatna, akkor a nyárit választaná, amikor este tovább van világosabb. A megkérdezettek negyede (26 százalék) szerint a téli a jobb, amikor reggel hamarabb világosodik.
A nyári időszámítás története
A nyári időszámítás mindig március utolsó vasárnapján kezdődik Európa más országaiban is és október utolsó vasárnapjáig tart. Ezért minden évben más napra esik az óraátállítás, amely az UTC (egyezményes koordinált világidő) szerint hajnali 1 órakor történik, így Magyarországon tavasszal a helyi idő szerint 2 órakor egy órával előre, ősszel nyári idő szerint 3 órakor egy órával vissza kell állítani az órákat.
A nyári időszámítás ötlete nem újkori találmány, már az ókori rómában is másként gazdálkodtak az idejükkel az emberek az egyes évszakoktól, napjárástól függően. A 20. század fordulója környékén merült fel először komolyan az egységes óraátállítás ötlete, a javaslatok azonban nem jutottak el a megvalósulásig. Elsőként végül 1916. április 30-án vezették be a nyári időszámítást a Német Császárságban és az Osztrák–Magyar Monarchiában. A cél a világító gáz és villanyáram előállításához szükséges kőszénnel és kőolajjal való takarékosabb gazdálkodás volt.
Ezt követően néhány további ország is bevezette az óraátállítást, azonban igazi fordulatot a második világháború hozott a nyári időszámítás történetében. Ekkor ugyanis különösen fontossá vált az erőforrásokkal való gazdálkodás, Nagy-Britanniában is ekkor ismerték fel az óraátállítás üzemanyag-megtakarító hatását. Szélesebb körben 1966-tól 1981-ig terjedt el Európában a nyári időszámítás használata, főként az az 1970-es évek energiaválságának hatására. 1980-ra az Európai Gazdasági Közösség (az EU elődje) összes tagállama bevezette, ezután törekedtek a kezdő és befejező dátum egységesítésére.
Magyarország területén 1954 és 57 között alkalmazták ismét a nyári időszámítást, hogy csökkentsék a kapacitási nehézségeket a munkanapok esti csúcsterhelésekor. Majd ismét szünet következett, és 1980-ban vezették be újra, akkor már villamosenergia-megtakarítási céllal. Egy ideje viszont esedékessé vált a nyári időszámítás – és vele együtt az óraátállítás – ismételt eltörlése, melynek sok szakértő szerint mára több a káros, mint kedvező hatása – adta hírül a Pénzcentrum.
Esedékes az óraátállítás eltörlése
Az Európai Bizottság 2018. szeptember 12-én fogadta el a javaslatot az óraátállítás megszüntetéséről. Eredetileg a tagállamok 2019 elejéig döntöttek volna, melyik időzónába szeretnének tartozni, viszont ez nem valósult meg a szűkös határidő miatt, így 2019 márciusában 2021-re halasztották a döntés esedékességét. Viszont hiába kaptak a tagállamok 2021-ig haladékot, hogy döntsenek: a téli vagy a nyári időszámítás legyen a végleges. A járvány alatt érhető módon fontosabb kérdésekkel kellett foglalkozniuk az országoknak, minthogy ebben döntést hozzanak, azért az óraátállítás eltörlése bizonytalan ideig csúszik. Utoljára a hazai óraátállítással ügyével kapcsolatban 2021. február 25-én közölte Gulyás Gergely, hogy bár Magyarország szerint a nyári időszámítás a jobb, az lenne az előnyös, ha az EU tagországai egységesen döntenének és ahhoz tudna igazodni az ország.
Pedig lassan négy éve annak is, hogy megtörtént az a népszavazás, amelyben az EU-tagállamok állampolgárai véleményét kérték óraátállítás ügyében. A szavazatok egyhangúlag az óraátállítás eltörlése mellett voltak, a legtöbb tagállamban a lakosság elsöprő többsége vélekedett így. Azonban nem csak a közutálat indokolná az óraátállítás eltörlését: az évek során számos kutatás született arról, hogy milyen káros élettani hatásai vannak az alvás- és evészavartól kezdve, a szívinfarktusok növekvő számáig. Még a közúti balesetek száma is megnő az óraátállítást követően, a dolgozók produktivitása pedig lecsökken.
