Gondolatok a könyvtárosok világnapján
Több mint hat évszázada született Mainzban Gutenberg, a nyomtatás feltalálója. Ez egy fantasztikus találmány volt, és az is marad, bár sokszor megkongatták már a vészharangot az úgynevezett Gutenberg-galaxis fölött, s ezt nem csak úgy költőileg, hanem direktbe. Szóval, hogy nem fognak az emberek olvasni, mert nem.
Vannak annál sokkal egyszerűbb és könnyebb utak, tévé, filmek, utána meg a videó is belépett, aztán meg az internet, az okosteló. Hol van itt a helye a könyvnek? – kérdezték hol gúnyosan, hol pökhendien (bár ez a kettő rokon fogalom), meg aggódva, még reménykedve. Aztán sokan tenni akartak, hogy legyen a könyv mindenkinek természetes, a mindennapok szép része. Szülők, akik mesekönyvet olvastak már a kétévesnek is, a tanító nénik, akiket körbekaptak a gyerekek, ha olvasni kezdett, leülve a terem egyik sarkában. A magyartanárok, az irodalmi színpadot, énekkart vezetők, a drámapedagógusok, a szép kiejtési, mese- és prózamondó versenyeket, bemutatókat szervező iskolák, könyvtárak.
Nem véletlen, hogy április 14-e a könyvtárosok világnapja. Azoké, akik gyarapítják, gondozzák, rendszerezik és ajánlják, reklámozzák, kézbe adják az olvasóknak a könyvet. Nem könnyű, bárhogy is képzelik el néha ezt a hivatást.
Én annak idején népművelés-könyvtár szakot végeztem Debrecenben. Ilyen szakpárosítás már elég régen nincs, pedig remek volt, az életre nevelt bennünket, akik ezt végezték. Ma sokan írók-költők, filmrendező is akad, színházi, tévés szakember, újságnál, könyvkiadónál dolgozó. S aki népművelő, könyvtáros, tanár volt, az is marad. A mai nap a könyvtárosok ünnepe.
Salánki Anikó
„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz."
Hamvas Béla
