Így ünnepelték a költészet napját a Waldorfban
Az iskolában dolgozik két gyermeke és menye, valamint itt tanul öt unokája is. Tíz évfolyamnyi gyerek énekelte a verseit (Távoli, Sártenger, Hatan utaznak, Isten szalmaszálán), amiket Buda Ádám, a költő énekmondó fia zenésített meg, és kísért két diákkal: Pigniczki Samuval és Ónodi-Buda Ábrissal együtt kobzon.
Interjút készített vele Gera Júlia és Baráth Katalin, két gimnazistánk. Gazdag és részletes merítést kaptunk az életéből és a költészettel való kapcsolatának indulásáról, illetve az elmúlt 85 év meghatározó hazai történelmi eseményeiből is, valamint kóstolót a verseiből.
Az iskola diákjai is mutattak be kisebb hangszeres műsorokat, hangzott el szavalat is egy kisdiák (Varga Regina) saját verséből. A termet körben a diákok munkái díszítették, köztük ott sorakoztak a költő verseinek gyermeki illusztrációi is.
Az iskola egy Waldorf-antológiát ajándékozott a költőnek, amiben a tanulók saját versei rejtőztek. Az alkalmat batyus lakoma zárta. Hisszük, hogy ez a találkozás is közelebb hozta a gyermekekhez a költészetet – és egy élete alkonyán járó csodálatos emberhez pedig: az Életet.
A gyerekek
A gyerekek
szeme csillagot ereget
piros zöld fehér sugarat
fogatnak veled madarat
sólymot pacsirtát verebet
egy röpke pillanat alatt
szétfújják bánataidat
a gyerekek a gyerekek
puhítnak páncélüveget
kősziklát betont tömbvasat
hangjuktól friss hajnal hasad
arcod földerül kisimul
elméd is megvilágosul
a gyerekek a gyerekek
röppenő futkosó seregek
komorló mélységek felett
mosolyból bűvölnek fény-hidat
felragyogtatják napodat
a gyerekek az unokák
döccenő vad kátyúkon át
cipelnek árkon-bokron át
tükrös vizeken réteken
zörgő aszályos éveken
velük a léted végtelen
a gyerekek a gyerekek
kérdésre ők a felelet
s életre szóló feladat
mindig és mindenek felett
telirajzolják faladat
kietlen üregeidet
kitöltik belső teredet
éltetik öreg szívedet.
Buda Borbála