Kolo 10 címmel, tárlat nyílt a Móra Ferenc Művelődési Központban
Képgaléria
A megnyitó eseményen Kovács-Csonka Szilvia, a művelődési központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, kedves szavakkal emlékezett a művészre.
Kolozsvári Sándor 1956-ban született Kiskunfélegyházán, 1974-től folyamatosan festett. Kutatta, kereste az új kifejezési formákat. Eleinte szürrealista stílusban készült tájképek, majd faszöges képek domináltak az alkotásaiban. 1976-tól a kortárs amerikai művészet felé fordult, akkor lépett a concept art útjára. A stockholmi miniatűr kiállításra küldött képeiért megkapta az Art Addiction címet, majd az ezüstmedál elismerést. Ennek hatására állították ki alkotásait a velencei Palazzo Correrben. A kör, mint végtelenül letisztult, sallangmentes világ motívuma visszatértek alkotásaiban. Kiállításai, tárlatrendezései mindig nagy feltűnést keltettek és beszédtéma volt a művészetpártolók körében. 2001-ben a Kiskunfélegyháza város művészeti tevékenységéért díjjal jutalmazták, majd a szakma 2002-ben Holló László-díjat ítélt munkásságáért. 2012. március 25-én hunyt el hosszú és kitartóan viselt betegség után.
Az igazgató hozzátette: a mai kiállítás különlegessége még, hogy Kolozsvári-művek mellett olyan alkotók munkáit is láthatja a közönség, akiket megihletett munkássága, egyénisége és szellemisége. Megköszönte Ágó Tamásnak, Kis Lászlónak, Lukács Ferencnek, Molnár Istvánnak, Nagy Dezső Sándor üvegszobrásznak, Rácz Lászlónénak, Rádi Andrásnak, Rátkai Zsuzsának, Sáros Miklósnak, Szabó Ildikónak, Szőke Zsanettnek, Szűts Tamásnak és Tóth Tamásnak, hogy alkotásaikkal hozzájárultak a kiállítás színvonalas megvalósításához.
Rosta Ferenc alpolgármester emlékező beszéde következett, aki a művész különleges személyiségét, színes egyéniségét méltatta.
– Annak idején a félegyházi művészek fenegyerekének tartották. Tényleg milyen volt? Megsértett embereket? Más művészeket? Igen! Nem tudta elviselni maga körül a dilettánsokat, a kóklereket, a tehetségtelen alkotókat? Igen! Túlzásba vitte a modern művészet magasztalását? Igen! (…) Akik ismerték, és akiktől szeretet kapott – bármilyen kicsit is – azokért Sanyinak kinyílt a szíve. Mindenét odaadta volna nekik. Végtelen jólelkűség lakozott benne, segíteni akart, ahol csak lehetett és ahol megérezte a fájdalmat, ahol könnyeket látott a szemekben – emlékezett az alpolgármester.
Rosta Ferenc emlékei között felidézte az egykori kiállítások hangulatát, amelyeket nem lehet feledni, hiszen sokszor meghökkentette, szinte sokkolta a nézőket a látott anyag. Kolozsvári Sándor a képein szerette az aranymetszést, a hideg rendet éppúgy, mint a túlcsorduló, lírai színorgiákat.
– Lázas nyugtalanság, az élet habzsolása, a művészetbe kapaszkodás jellemezte, hogy valami jelet hagyjon maga után. Sikerült neki. Ő az az alkotó, aki innen indult, itt teljesedett ki és itt maradt végig. Ő igazán a miénk, félegyháziaké – zárta beszédét Rosta Ferenc.
A kiállítás május 17-éig látogatható.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
