Polner Tibor emlékversenyt szervezett a Kossuth iskola
Képgaléria
A verseny céljai az atlétika sportág népszerűsítése a középiskolás tanulók körében, a kiskunfélegyházi középiskolák közötti kapcsolatok kiépítése, a fair play szellemiségének terjesztése, a diákok fizikai aktivitásra, rendszeres testmozgásra ösztönzése, valamint a hagyományteremtés.
A jó hangulatú verseny délelőtt kezdődött a Honvéd Sporttelepen. A megnyitón megjelent Polner Tibor fia, dr. Polner Tibor, aki a következő szavakkal emlékezett szeretett édesapjára: – Engedjétek meg, hogy barátként köszöntselek benneteket. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy édesapám emlékére sportversenyt szerveztek. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a verseny végén a jól megérdemelt díjakat én adhatom át. A megjelentek közül sokan már nem ismerhették édesapámat, ezért néhány gondolatot szeretnék elmondani róla.
Kiskunfélegyházi családból származott, általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte kitűnő eredménnyel. Minden, amit sikerült elérnie az életben, azt csak saját szorgalmának példaértékű magatartásának köszönhette. A gimnáziumban ügyes tornászként versenyzett Tulit Péter edző, testnevelő tanár csapatában. Utólag furcsának tűnhet, de eredetileg nem testnevelő tanár szeretett volna lenni, azonban még a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt megváltoztatta döntését. 1972 februárjában kezdett tanítani a 608-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben és innen is ment nyugdíjba. Hivatását annak szentelte, hogy diákjaival a mozgás örömét megismertesse és megszerettesse. Edzőként vezette a kézilabda és súlyemelő szakosztályt, számos városi és területi verseny megszervezésével járult hozzá a város sportéletéhez. Tanítványai szép sikereket értek el atlétikában, labdarúgásban.
Szellemiségére jellemző volt, hogy tanítás közben a tanítványok észrevétlenül az életben való boldoguláshoz is kaptak útravalót. A sport által tanította meg, hogy a kitartó munkának előbb-utóbb meglesz az eredménye. Megtanít arra, hogy a győzelemnek ma alázattal örüljünk, mert nem biztos, hogy holnap is miénk lesz a dicsőség. Megtanít emelt fővel veszíteni. Megtanít tisztelni a versenytársakat, és megtanít arra, hogy minden körülmények között sportszerűen, emberségesen viselkedjünk.
Ha édesapám erényei közül szeretnék egyet kiemelni, akkor a kitartást választanám. Ő mindig, mindent megtett azért, hogy az általa kitűzött célokat elérje, megvalósítsa. Soha, semmit nem adott fel önként – zárta beszédét az egykori testnevelő fia.
Z. A.
