Titkok a levéltárból – Molnár Béla polgármesterről
Molnár Béla Kolozsváron szerezte meg jogi képesítését, és még joghallgató korában meg is nősült, 1897-ben vette el Csima Anna Ilonát (1876–1932), az Újtemplom első kántorának leányát. Négy gyermekük született, a korán elveszített István, illetve Margit, Béla és Anna. Molnár Béla még nem végezte el az egyetemet – hiszen oklevelét 1902-ben szerezte meg –, amikor 1897-ben a városi tisztújításon árvaszéki ülnökké választották. Munkabírása és lelkiismeretessége miatt egyre több feladattal bízták meg, az árvaszéki teendők mellett helyettes jogügyi tanácsnok lett. Erre a pozícióra az 1903-as tisztújításon választották meg véglegesen, és ekkor már helyettes polgármesteri teendőket is ellátott. 1907-ben a közgyűlés felfüggesztette Szerelemhegyi Károly polgármestert, teendőit Molnár vette át, majd 1909-ben ténylegesen is a polgármesteri székbe került. 1915-ben ismét megválasztották, második ciklusa alatt azonban a kitörő világháború, illetve korai halála miatt már nem tudott igazán maradandót alkotni.
Polgármesterként nemcsak az állam által meghatározott feladatokat látta el, de – erőn fölül – törekedett szülővárosa felvirágoztatására is. „Városmenedzserként” Félegyháza városképét máig meghatározó eredményeket ért el. Molnár hivatali idején, az ő kezdeményezésére kikövezték a városközpontot, iskolák épültek, beüzemelték az elektromos közvilágítást, és felépült az önkormányzat új palotája, a szecessziós városháza. Személyes kapcsolatot keresett vállalkozókkal, építészekkel, polgármester-kollégákkal, hogy a legkorszerűbb fejlesztéseket hozhassa haza. A fejlődés iránti vonzalmát mutatta, hogy ő volt Kiskunfélegyházán az első autótulajdonos. Tervezett közberuházásai között szerepelt vágóhíd, közkórház, amelyek azonban csak jóval később épülhettek meg.
Az agilis, ismereteit a város érdekében folyton bővítő polgármester 1915. augusztus 3-án hunyt el, mindössze 42 éves korában. Sírja az Alsótemetőben található, nevét 1945 óta az egykori Csillag utca viseli.
Brunner Attila
