Kert 300 ezer növényből – vizsgáznak a városi zöldfelületek
A második év sok tekintetben más, mint az első. Többek között túlvagyunk az ismeretlenség és tapasztatlanság okozta első „sokkon”. A növényültetésben egyébként is mindig van egy viszonylag nagymértékű bizonytalanság, hát még, amikor mintegy 300 ezer darab növény kerül egymás mellé. A sok eltérő – nem is teljesen kiszámítható – igény, környezeti adottság, mikroklímában kialakuló különbség, műszaki ellátottság, mind részei az emberi bizonytalankodásnak. Két év bizony kell, hogy valamelyest kiismerje az ember a „rendszert”.
A tervezők egy természetes környezet hangulatát idéző, színes, mozgalmas, változékony kiültetési rendszert álmodtak ide, sok finom kis részlettel. Meg kellett tanulnunk, hogy ezt a fajta növényalkalmazást csak a természet rendjéhez alkalmazkodva lehet fenntartani. A természet pedig a leggazdaságosabban működő rendszer kialakulása irányában fejlődik. És itt fontos a fejlődés, nem pedig egyszerűen a változás.
A kertépítész szakmai tapasztalatok korábban azt mutatták, hogy az eltelepített növények számában az első néhány évben bekövetkező, nagyjából 10 százalékos mértékű pusztulás teljesen reális. (A természetben ez az arány egyébként ettől sokkal-sokkal nagyobb. Természetesen a természet nem kész növényeket telepít). Ebből a tapasztalatból kiindulva számoltunk úgy a kivitelezővel, hogy a garanciális pótlások nagyjából 25-30 ezer darab növényig teljesen elfogadhatóak. Ezt azért volt fontos tisztázni, mert ekkora felületen lehetetlen az idő múlásával megállapítani, hogy az adott növény pontosan milyen okból pusztult el.
A fenntartás első két éve alatt nagyjából 12 ezer növényt pótoltunk, a harmadik évben pedig már csak olyan pótlásokkal számolunk, amikor a növény egyértelműen, jól láthatóan nem szereti a helyét, vagy burkolatszéli kitaposásnak az áldozata.
Sok finomhangolásra volt szükség az öntözés szervezésénél, de végül meg kellett tanulnunk, hogy ilyen sokismeretlenes feladványnál tökéletesen automatikus rendszert nem tudunk kialakítani. Bizonyos helyeken, helyzetekben, időszakokban számolnunk kell kézi erővel történő rásegítő öntözéssel.
Még harcolunk az erősen gyomosító évelő növényekkel, de már egyre rutinosabban és talán folyamatosan csökkenő mértékben.
A területet és a feladatot jobban megismerve tavaly már megkezdtünk tavaszi hagymásokat telepíteni az évelők közé, hogy a tél végi-tavasz eleji legkopárabb (ekkorra metsszük vissza az évelők elszáradt növényrészeit) időszakban is legyen virágzó növény.
Azt is bizonyosan tudjuk már, hogy ezek a színpompás növényegyüttesek soha nem „készek”, folyamatosan fejlődnek, amihez nekünk mindig igazodnunk szükséges. Folyamatosan tanulnunk, új utakra lépnünk és alkalmazkodnunk kell, de bízunk benne, hogy a természet rendje tökéletes, szépsége pedig felülmúlhatatlan.
Nagy Ágnes főkertész
Fotó: Fantoly Márton
