Titkok a levéltárból – Egy majdani polgármester iskolai tanulmányai

Molnár Béla 1909 és 1915 között volt Kiskunfélegyháza polgármestere. Ehhez – a közgyűlés bizalmán kívül – jogi végzettségre is szüksége volt. Érettségije megszerzése után a kolozsvári egyetemen folytatta jogi tanulmányait 1894-től. Államtudományi doktori oklevelét 1902-ben szerezte meg. Egy sikeres életpálya kapcsán az utókor joggal lehet kíváncsi a családi gyökerekre és iskolai tanulmányaira, hiszen ezek egy életen át meghatározó szerepet tölthetnek be. Hol tanult Molnár Béla? A kiskunfélegyházi levéltárban őrzött iskolai értesítőkből és a Budapest Főváros Levéltárában őrzött iskolai anyakönyvekből kiderül.

Molnár Bélát az 1879–1880-as tanévben íratták be a kiskunfélegyházi főelemi iskolába, rögtön a második osztályba. Az akkor mindössze hatéves fiú ezzel egy olyan 75 fős közösségbe került, ahol a túlnyomó többségében földbirtokos szülőkkel rendelkező gyermekek átlagéletkora 9,76 év volt. A tanévet jó (mai jeggyel számolva 4-es) átlaggal zárta.

Középiskolai tanulmányait tandíj ellenében a kiskunfélegyházi algimnáziumban kezdte meg. A gimnáziumi évfolyamok első négy osztályát járta itt 1882 őszétől 1886 nyaráig. A jó magaviseletű fiú tanulmányait a humán tárgyak kivételével jó átlaggal végezte. Osztályfőnöke Holló László volt, aki a magyar és történelem tárgyakat is tanította, továbbá Kiskunfélegyháza iskolatörténetében meghatározó szerepet játszott: az ő nevéhez fűződik az intézmény nyolcosztályos főgimnáziummá fejlesztése. (Jogutódja a Móra Ferenc Gimnázium.) Félegyházán azonban 1891-ig csak a gimnázium alsó négy évfolyamát lehetett kijárni, így a magasabb szintű tanulmányok elvégzésének idejére Molnárnak is másik városba kellett költöznie.

A gimnázium következő két évfolyamát a neves, 1717 óta működő budapesti kegyesrendi főgimnáziumban, az utolsó két évfolyamot pedig a főváros által 1881-ben alapított VII. kerületi állami gimnáziumban (ma Madách Imre Gimnázium) végezte el. Osztályfőnöke itt Szilasi Móric nyelvész, finnugrista volt. Az osztály társadalmi, földrajzi és vallási tekintetben is rendkívül vegyes összetételű volt, mutatva a gimnázium országos vonzerejét. Hetedikben a tanulók 47%-a, nyolcadikban 54%-a volt budapesti, Nagykanizsától Ungvárig, Mezőtúrtól Léváig számos nagyközségből, rendezett tanácsú városból és törvényhatósági jogú városból érkeztek diákok. A szülők között magánzó, kereskedő, földbirtokos, iparos éppúgy volt, mint hivatalnok. A legtöbb diák azonban kereskedők gyermeke volt.

Molnár a négyfokozatú értékelési rendszerben kiskunfélegyházi eredményeihez képest rontott, elégséges eredménnyel, jó magaviselettel fejezte be a gimnáziumot. Molnár Béla tehetségét tehát nem is annyira a bizonyítványában lehet tetten érni, hanem polgármesteri tevékenységében, amely nélkül városunk ma valószínűleg teljesen más képet mutatna.

Brunner Attila