Elballagtak a Közgéből
Képgaléria
Az eseményen Tasi Judit, az intézmény igazgatója útravalóként Hamvas Béla gondolataival búcsúztatta a diákokat: „A nagy útban nincsen semmi rejtély. Az ég hatása: jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége, igazán élni.” – De mit is jelent igazán élni? – tette fel, majd meg is válaszolta a kérdést Tasi Judit.
– Talán azt, hogy az élet nem pusztán eltelik felettünk, hanem minden pillanatot megélünk, átélünk, átérzünk. Létezünk. Ezen a napon a létezés egyik legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb időszaka zárul le. A Közgében eltöltött évek során számtalan inspiráló élmény ért benneteket, amelyeknek átélése, megélése révén tudással gazdagodtatok; megtapasztalhattátok az emberi kapcsolatok törékeny voltát: barátságok szövődtek és megszakadtak; szerelmek lobbantak lángra és hamvadtak el. Talán azt is jelenti „igazán élni”, hogy a bennünk rejtőző tehetséget felfedezzük önmagunkban és élünk a tehetség adta lehetőségekkel. A tehetség egyszerre felelősség, kötelesség és kockázat is, mert a siker és kudarc lehetősége egyaránt benne rejlik. Mi, itt 4 évig figyeltünk rátok, vigyáztuk lépteitek, segítettünk kibontakoztatni a bennetek rejlő talentumot. Vannak, akik a tanulásban, a tanulmányi versenyeken, mások az idegen nyelvek területén, vannak, akik a szakmában, többen pedig a sportban találták meg önmagukat.
Talán azt is jelenti „igazán élni”, hogy az ember megtalálja azokat a célokat, amelyeknek eléréséért mindent megtesz. Felismeri, magáévá teszi azokat az értékeket, amelyek irányt mutatnak a felnőtt létezésben. Vannak, akiknek ez hamarabb sikerült, és vannak köztetek olyanok, akik hosszabb-rövidebb tévelygés után megkomolyodva az utolsó hónapokban tűztek ki határozott célokat, és felnőttek, felsejlett előttük a jövő. És talán azt is jelenti „igazán élni”, hogy a felnőtt ember azt csinálhatja, azzal foglalkozhat életében, amit igazán szeret, ami igazán boldoggá teszi – zárta a búcsúzó diákokhoz címzett útravalóját az igazgató.
V. B.
