Elbúcsúztak az alma matertől
Képgaléria
„És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy,
s egy tekintetük elhitesse véled:
szép dolgokért élsz - és érdemes élned.”
– Az ünnepi öltözet, a feldíszített termek, az ünneplőbe öltözött vendégek azt jelzik, hogy itt ma valami véget ért: véget ért a diákélet egy szakasza, de valójában ezzel együtt elkezdődik egy új. Ilyenkor, mindannyian visszagondolunk az elmúlt évekre, és a búcsúzás kettős érzése könnyezheti szemeiteket: lehet az öröm könnye, hiszen kisebb-nagyobb küzdelem árán eljutottatok egy kitűzött célhoz. Ugyanakkor, lehet a bánat könnye, hiszen a búcsúzás fájdalommal is jár. Négy-öt évvel ezelőtt még kissé idegennek éreztétek az iskola falait, talán kissé távolságtartóan viszonyultatok egymáshoz,
tanáraitokhoz. Mára azonban mindannyiunk számára egyértelmű, az iskolai élet nem csupán az épületben való tartózkodást és tevékenységet jelentett, hanem közösségbe tartozást is. Talán ez az, ami megragadható ebben a pillanatban: olyan közösséget alkottunk, amelyben egymás személyiségét formáltuk.
Bárhová is visz az élet, viszel magaddal a Consti világából, és a Constiban is marad belőled egy emlékhatás. Közhelyesen azt szokták mondani, hogy az alma matert elhagyva kiléptek a nagybetűs életbe. Valójában, az iskola is az élet miniatürizált változata, ahol meg kell küzdeni a megfelelő eredményekért. A cél érdekében szorgalmasan tevékenykedni kell, napról napra vállalva a küzdelmet, miközben mindezekhez párosul sok szép emlék, élmény. Úgy gondolom, számotokra ezzel nem mondok újat, hiszen az elmúlt négy-öt évben bőven tapasztalhattátok ezeket.
Most talán ez az itt töltött néhány év filmszalagként pereg le bennetek. Visszaemlékeztek szép és esetleg kevésbé szép emlékekre. A ballagás az egyik legfurább célba érés az életünkben: talán sehol sem érezhető ennyire a bánatos öröm oximoronja. Mindenki örül, hiszen elért a céljához: négy-öt éven keresztül azért tevékenykedtetek, hogy befejezhessétek a középiskolai tanulmányi szakaszt. Minden sportoló örül, amikor sikerül célba érni, ma mégis az öröm mellett megjelennek búcsúzás fájdalmai is. Immár különválnak útjaink, elköszönünk egymástól, diáktársaitoktól, tanáraitoktól, akikkel együtt élhettetek át sok közös élményt.
Majd legvégül, az igazgató Pál apostol szavaival buzdította gyerekeket a tenni akarásra: „Tedd meg, amit megtehetsz, a többit bízd az Úrra!”
V. B.
