Az óráktól a földig
– Hogyan lett órás?
– A felmenőim között voltak órások: az anyai nagyapám, Németh József és a szüleim is ezt a mesterséget űzték, így a pályaválasztásom elrendelt volt. Körülbelül négyéves lehettem, mikor már zsebórát szereltem. Az eredmény természetesen katasztrofális lett. Az édesapám toronyóra-javítást is vállalt, én pedig lelkesen segítettem neki, pedig még nem rendelkeztem szakvégzettséggel. Az apai nagyapám, Dinnyés József malomépítő molnár volt. A két nagyszülőm mestersége egyesült a szakmaválasztásomban, hiszen a malmok is bonyolult szerkezetek, mint az órák.
– Milyen szakmai kihívások színesítették az ön pályafutását?
– Az órás szakma egy nagyon komoly képzettséget igénylő mesterség. Évekig tanulja az ember, de ez önmagában nem elég ahhoz, hogy valakiből jó szakember váljék. Ahhoz kíváncsiság és fejlődés kell. Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy készítek egy fordított működésű órát. Ha tudom, miért forog az óramutató járásával megegyező irányban a mutató, akkor meg is tudom változtatni annak a forgásirányát a következőképpen: ha a szinkronmotort közrefogó vasmagot ellenkező irányba tolom el, a mutatók ellentétesen fogják az időt mutatni. Többet is készítettem belőle eladásra, azonban a vélemények megoszlottak róla. Egy idős úr a feleségének felajánlotta, hogy vesz neki egyet belőle, mert innentől kezdve a közös idejük visszafelé halad. Egy kocsmatulajdonos vásárlóm megjegyezte, hogy beszerez egyet az ivójába, hogy a kedves ittas vendég meglepődjön, hogy már az időt sem tudja leolvasni. A matematikus kuncsaftom megörült az ötletemnek és felkiáltott, hogy végre egy pozitív forgásirányt lát valahol. Nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Akadt olyan is, aki azt mondta, hogy "ezt nem nézem tovább, mert már most fejgörcsöm van tőle". Azóta már kereskedelmi forgalomban is megtalálhatók ezek a fordított irányban járó szerkezetek.
– Alapvetően kísérletező alkat?
– Nemcsak az üzletemben vonzanak a különleges dolgok, hanem a privát életemben is szívesen kísérletezem. A házam falára egy napórát készítettem, amiről leolvasható a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség időpontja, valamint mutatja a leghosszabb és legrövidebb napokat. Tudja az időkorrekciót is, amit hozzá kell adni, vagy le kell vonni a leolvasott időből, hogy megkapjuk a helyi pontos időt.
Félegyházán már mind a két katolikus templom és a városháza toronyóráját megjavítottam, illetve amikor Újpesten dolgoztam az Órások Szövetkezeténél, a szomszédos piacnál levő templom tornyában levő ollós gátszerkezetű órát is rendbe raktam. Látva az összetettségét és a méretéből adódó hibaforrást, kitaláltam egy elektromossággal, ugyanakkor kevés mechanikával működő szerkezetet. Ez a modell évekig az üzletem tetején működött.
– Milyen órákat használnak legtöbben?
– Ma már kevesen hordanak fölhúzós karórát. A legkedveltebbek az egyszerű kvarcórák, amik megbízható, szerelhető szerkezettel, jól záródó erős tokozással készülnek. Sokan nem a szerkezet, vagy a tokozás minősége alapján vásárolnak karórát, hanem az ár és a kinézet a mérvadó. Akkor lepődnek meg, amikor behozzák az üzletembe és kiderül, hogy ezek egyszer használatosak, tömítetlen tokozásúak, nem javíthatók, mert szegecselt szerkezetű eszközök. Választásuk nem vall környezettudatos döntésre. Én ilyeneket nem árulok, mert nem egyezik az elveimmel.
– Mi jelenti a feltöltődést az életében?
– Az egyik nagyapámnak négy hold gyümölcsöse volt, amit nyáron művelni kellett. Éjjel az órákat javította, nappal pedig a fákkal és a méhekkel volt elfoglalva. Engem is kikapcsol, ha a méheimmel, vagy a kerti munkákkal töltöm az időmet. Folyamatosan képzem magam a mezőgazdaság területén belül is.
V. B.
