Kiállítás nyílt Félegyháza és a megye szocialista kori építkezéseiről
Képgaléria
A „létező szocializmus” életvilágai – Bács-Kiskun megye 1984-ben című kiállítás három település szocialista kori válogatott képanyagát mutatja be: a megyeszékhelyét, Kecskemétét, egy járási székhelyét, Kiskunfélegyházáét, és egy községét, Csávolyét. Bár a kiállított fényképek jó része ténylegesen nem 1984-ben készült, de mindenképpen hűen tükrözik a korstílust, az akkori településfejlesztési törekvéseket.
A tárlat megnyitóján Kiskunfélegyháza szocialista kori építkezésiről, az azóta már a városképet markánsan meghatározó épületek létrejöttéről Seres József, az Elő-Szer Kft. ügyvezető igazgatója és Kőfalviné Ónodi Márta főlevéltáros beszélgettek.
– 1984-ben a Hazafias Népfront vezetősége felhívással fordult a vidéki aktivistákhoz: arra buzdították őket, hogy hazánk „felszabadulásának” 40. évfordulója alkalmából készítsenek fotókat, dokumentálva a falvak, vidéki városok 40 éves fejlődését, szocialista átalakulását. A felhívásra százezres nagyságrendben érkeztek képek, amelyek közgyűjteményekbe kerültek. A közelmúltban a Magyar Nemzeti Levéltár és a Szentendrei Skanzen egy közös projekt keretében úgy döntött, hogy ezekből a fotókból kiállítást készít. A megyei levéltárak azt a feladatot kapták, hogy a saját közigazgatási területükön készült képekből rendezzenek tárlatot. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár őrizetében viszonylag kevés olyan fénykép maradt fenn, amely ténylegesen a Hazafias Népfront felhívására készült, így más levéltári fotógyűjteményeket is felhasználva három település képanyagát vontuk be a kiállításba: Kecskemétét, Kiskunfélegyházáét és Csávolyét – idézte fel a kiállítás létrejöttének apropóját Kőfalviné Ónodi Márta főlevéltáros.
Hozzátette: a második világháború előtt Félegyháza lakossága jórészt mezőgazdaságból élt, de ahogy az 1950-es évektől elkezdődött a kollektivizálás, sokan otthagyták a tanyát, a falut és beköltöztek a kisebb-nagyobb városokba. Félegyházára is nagyon sokan települtek ebben az időben, főleg fiatalok, akik abban bíztak, hogy az iparból fognak majd megélni. Itt szerettek volna családot alapítani, ehhez viszont lakásra volt szükség. Érdekességként azt is megemlítette, hogy egy 1968-as országos adat alapján, ekkoriban annyira rosszak voltak Félegyházán a lakáskörülmények, hogy a város országos szinten az utolsó előtti helyen állt a lakóépületek állaga és a lakósűrűség tekintetében. Ezt a felfokozott lakáséhínséget kellett megszüntetni, leggyorsabban és a leghatékonyabban pedig az emeletes lakóházakkal lehetett ezt elérni.
Seres József, az Elő-Szer Kft. ügyvezető igazgatója, már 52 éve tevékenykedik az építőiparban, így igen jól ismeri a szocialista kori építkezéseket. – A kiállítás képei között jó pár olyan épület is szerepel, amit a Kun-Ép épített, amelynél jómagam is 20 évig dolgoztam. A Kun-Ép mellett több építőipari cég is jelen volt a városban: a megyei tanács által felügyelt vállalat, az építőipari szövetkezet, valamint a termelőszövetkezeteknek is voltak saját építőipari kivitelezői, azzal a céllal, hogy enyhítsék a nagy lakásigényt. Rengeteg típusépület és típuslakás épült ebben az időszakban különböző technológiákkal – emlékezett vissza az igazgató.
A tárlat megnyitóján azt is megtudtuk, hogy Kiskunfélegyháza a 20. század második felében a környező kistelepülések központjaként működött. Az 1960-as és 1970-es években a település egyre nagyvárosibb képet öltött, sorra épültek a belvárosi társasházak és az úgynevezett „kockaházak”. A Járási és Városi Pártbizottság volt az első intézmény, amely az 1960-as években újonnan épített otthont kapott. A belváros szívében is megváltozott az utcakép, a rövid idő alatt felépített emeletes házak teljesen átformálták a városközpont arculatát. A korábbi szűk, alacsony üzlethelyiségeket és magánházakat elbontották, a helyükön sorban épültek a három- és négyemeletes társasházak. Így például a Kossuth és Kazinczy utca sarkán új, 15 lakásos társasház, a Kossuth és a Zrínyi utca sarkán 42 lakásos társasház épült.
Az új lakásokkal párhuzamosan számos új középülettel gazdagodott a város. Javult a közműellátottság, az egészségügyi ellátás és fejlődött az iskolahálózat. Ebben az időszakban épült például a város új, 16 tantermes általános iskolája a Batthyány utcában, valamint a Mikszáth Kálmán utca elején álló 46 méter magas víztorony is.
A „létező szocializmus” életvilágai – Bács-Kiskun megye 1984-ben című kiállítás május 28-áig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében.
Szöveg: G. E.
Fotó: Fantoly Márton
