Nyári ruhát kaptak a tangazdaság birkái
– Huszonhárom anyajuhunk van a tangazdaságban, amit az iskolánk oktatói népviseletben, hagyományosan, ollóval megnyírtak. Kasztel Antal és Dora Zsolt a kilencedikes lányokat hívták segítségül, akik nagyon élvezték a fodrászkodást. Tavasszal szokás a birkanyírás, még a kihajtás előtt. Ennek az az oka, hogy jönnek a melegebb idők és a nagy bundában már nem érzik jól magukat az állatok. Különleges a szőrük, mert míg a kecske, vagy a kutya elhullajtja a fölösleges bundát, addig a birka gyapja erre nem alkalmas.
Jelentős különbség a gyapjú és a bunda vagy szőr között, hogy az előbbinek nincs velő- és kéregállománya a szőrrel szemben. A gyapjú szálait kötőszálak fogják össze, amik pászmát, majd fürtöcskét, ezt követően fürtöt, majd legvégül bundát alkotnak. A birka gyapjúját napjainkban géppel nyírják a szakemberek, de ezt a huszonhárom birkát kézi módszerrel is gyorsan meg lehetett szabadítani a melegítő subájuktól. A kollégák szerették volna bevonni ebbe a metódusba a gyerekeket, akik egy kicsit betekinthettek a régmúlt idők szokásaiba, munkálataiba.
Jelenleg a juhtenyésztésnek a haszna a bárány, mert ezt a gyapjút nem lehet eladni a piacon. Nincs rá kereslet, ugyanis egyre kevesebb az ebből készült ruha, vagy használati tárgy. Vegyes anyaállományunk van, aminek a merino fajta adja az alapját. Megtalálhatóak ez mellett a különböző húsfajták is, mint például a suffolk, texel, ile de france vagy épp a racka.
V. B.