Szeretet és munka, ez a hosszú élet titka
Rózsika néni hosszan mesélt nekünk, unalmasnak korántsem nevezhető életéről. 1932-ben született Kiskunfélegyházán. Szüleit korán elveszítette, majd azt követően még számos veszteség érte élete során. A több generáción keresztül tulajdonukban lévő házat, melyben vendégül láttak minket, ő és fiai két kezükkel építették, újították. Ahogy ő fogalmazott, egy ideig a csillagos égbolt volt a takarójuk, majd a szomszédoknak, a hitnek és kitartásuknak köszönhetően önerőből talpra álltak.
Egészen gyermekkorától kezdve komoly műtéteken, betegségeken esett át, ennek ellenére többször is csodával határos módon talpra állt és mind a mai napig mosolyogva mesél életének legnehezebb időszakairól is. 1971-ben özvegyült meg, ettől kezdve egyedül nevelte két fiát. Egyikőjük a mai napig mellette van. Legnagyobb boldogsága az, hogy fiával egyetértésben boldogan tudnak élni. Ha vannak is viták azok olyanok, mint a tavaszi zápor, jönnek és mennek.
Életében mindig is komoly szerepet játszott a mezőgazdaság, a kétkezi munka, a háztáji termelés, nevelés. Ezen felül a honvédség nőtlen tiszti szállóján dolgozott, mint „mindenes”. Gyakorlatilag az ott fellelhető összes munka kapcsán helyt kellett állnia, később onnan ment nyugdíjba 1980-ban. Ettől kezdve tovább folytatta a mezőgazdasági tevékenységet. A szomszédsággal összefogva termeltek és értékesítettek zöldséget, gyümölcsöt. Még mindig kint találja őt a napfelkelte a kertben és sokszor sötét van már, amikor nyugovóra tér. Pontosan ez az, ami őt ilyen jó egészségben, derűs hozzáállásban tartja. Azt mondta, ameddig dolgozik, nem gondol a betegségeire, nincs ideje ezekkel foglalkozni. A másik titok, pedig a szeretet. Boldogsággal tölti el, hogy milyen kivételes viszonyt ápol szomszédaival, aminek mi is tanúi lehettünk, hiszen mindenki ott volt abban a kicsinyke szobában, aki Rózsika néninek számít.
A kérdésre tehát, hogy mi a hosszú élet titka, Rózsika néni azt felelte, hogy az őt körülvevő szeretet és az állandó munka. Ugyanis mindkettő éltet, mozgásban tart és elégedettséggel tölt el.
Tarjányi Lili
Fotó: Fantoly Márton