Amikor a jó szándék halálos is lehet…
Az anyák általában jöttünkre távolabb húzódnak, észrevehetetlenné válnak. Emiatt az ember hajlamos azt gondolni, hogy a fiatal egyed elárvult. De ez a legritkább esetben sincs így. Ebben az időszakban vadászati tilalmi időt rendelnek el a legtöbb vadra, tehát az anyaállatot néhány faj kivételével nem vadásszák, ha mégis, az orvvadászatnak minősül, büntetéssel sújtandó.
Legtöbb esetben szó sincs arról, hogy nem gondozná kicsinyét, vagy végleg magára hagyná azt. Ezt sokszor és sok helyen hangsúlyozzuk. Ennek ellenére sokan abban a hitben, hogy jót cselekednek, gondozásukba veszik az elárvultnak hitt szaporulatot. Ez a legtöbb esetben az őzgidákra, szarvasborjakra és a nyúlfiakra vonatkozik. Nem ismerve azt a tényt, hogy fogságban a megfelelő ellátás nélkül a túlélési esélyük jelentősen csökken. Rengeteg telefonhívást kapok ez ügyben. Ilyenkor azt tudom tanácsolni, ha még nem simogatták meg, nem értek hozzá, hagyják ott. Az anya vissza fog menni érte. Ellenkező esetben hiába teszik vissza a találat helyére, a szülő nem fogja visszafogadni, hiszen idegen szagokat érez rajta.
Ha ilyen aprósággal találkozunk, kerüljük el. Ha mégis megfogtuk, vagy a kutya megszaglászta, megnyalta vagy megsebesítette, fel kell keresni a helyileg illetékes vadásztársaságot, annak hivatásos vadászát vagy a mezőőri szolgálatot és ők gondoskodnak a kicsi további sorsáról. Elérhetőségükről az önkormányzatoknál és a rendőrségnél is tájékoztatást kaphatunk. Mindazonáltal a fentebb említett fiatal egyedek otthon tartása engedélyköteles, annak hiányában nem megengedett.
E tények tudatában külön odafigyelést igényel a kutyák sétáltatása, futtatása a szabadban. A gazda a jogszabályban foglaltak szerint is köteles a kutyát pórázon vezetni, de ilyenkor még körültekintőbbnek kell lenni, hiszen rengeteg parányi élet múlik azon, hogy fegyelmezett gazdaként viselkedünk-e vagy sem. Az év minden időszakára igaz ez, de különös óvatosságot igényel a vemhesség és a születések időszaka. Az anyaállat hiába fut vagy menekül el látszólag, a hajszának köszönhetően gyakran elveszíti a magzatot, hiszen a hirtelen fellépő erős stresszt, a túlzott megerőltetést nem bírja elviselni.
A 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló paragrafusa többek között a következőket tartalmazza:
„17. § (1) Belterület közterületén – kivéve az ebek futtatására kijelölt területet – ebet csak pórázon lehet vezetni. Közterületen ebet csak olyan személy vezethet, aki az eb irányítására, kezelésére és féken tartására képes.
(2) Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.”
A jogszabályban nem térnek ki külön a külterületre, de figyelembe kell vennünk, hogy a külterületi szántók, kaszálók, erdők általában állami vagy magántulajdonnak számítanak. Ezen felül a védett természeti területekre igen szigorú szabályok vannak. Ennek értelmében szabálysértésnek minősül, ha valaki természetvédelmi területen vagy vadászterületen a kutyát póráz nélkül sétáltatja. Kivétel ez alól a vadászkutya, vagy a triflakereső kutya. Így tehát a fentebb említettek fokozottan érvényesek a lakott területen kívül is.
A legtöbb, amit tehetünk, hogy nem teszünk velük semmit. Óvjuk és védjük őket úgy, hogy vigyázunk az élőhelyeikre, vigyázunk az életükre.
Tarjányi Lili
