A félegyházi jótékony séf, aki asztalos
Illés Gyula asztalos Kiskunfélegyháza Város Képviselő-testülete Elismerő Oklevelét vehette át május 22-én, a városi rendezvényeken való aktív közreműködéséért, jótékony tevékenysége elismeréseként.
Fotó: Bús Csaba
Gyula szinte minden városi rendezvényen jelen van, csakúgy, mint az általa készített ízes, finom étkek. 17 éve segít a szeretetebédeken, a hajléktalanszállón osztott ebédeknél, a húsvét előtti kocsonyakészítéseknél, a liba- és halászléfőző fesztiválon, a karácsony előtti gyertyagyújtásokon és számos rendezvényen, amelynek aktív résztvevője ő. Séffeladatokat lát el rendszeresen úgy, hogy az eredeti szakmája köszönőviszonyban sincs a gasztronómiával. Asztalosnak tanult, ebben dolgozik főállásban a mai napig. A főzés iránti szenvedélyét anyai nagymamájának köszönheti.
– Olyan asszony volt ő – meséli –, aki mindig énekelve, jókedvűen főzött és folyamatosan kóstoltatta velem az ételt. Nagyon szerettem a konyhában lenni, már gyermekként megtanultam főzni. Öten voltunk testvérek, így gyakorta előfordult, hogy nekem kellett a családnak ebédet készíteni. Nem volt soha terülj, terülj asztalkám, de édesanyám a semmiből olyan ízeset tudott főzni, amit nagyon nehéz utánozni. A fiamat és a lányomat is megtanítottam arra, hogy otthonosan mozogjanak a konyhában, azt mondják, az ízérzék a génekbe van kódolva.
Azt meséli, a korral egyre mélyebben ismerte meg a szakácstudományt, bár erről bizonyítványt a mai napig nem szerzett. 2010-ben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Magyar Népi Sütő-Főző Hagyományok őrzője kitüntetést adományozott neki. Nagyon sok kellemes főzős emlék van a tarsolyában. Elmesélte, hogy volt olyan alkalom, amikor a Jászberényi Hűtőgépgyár udvarán 2500 literes bográcsban főztek gulyáslevest, de hasonló szép emlékeket őriz nagyon sok gasztronómiával kapcsolatos eseményről. Ma már gyakran a zsűriben foglal helyet.
Illés Gyulának jól esett a kitüntető oklevél, de – mint mondja – legalább ekkora öröm számára az is, amikor egy jótékonyan átadott tányér gulyás után a Jóisten áldását kérik rá. Vagy, amikor megköszönik ételei hagyományos ízeit, és az azok által felidézett kedves emlékeket.
Gyula szenvedélyesen szereti az ételeket és a régi magyar ízek őrzését tartja egyik küldetésének. Vadászik, kedveli a vadhúsból készült ételeket is, amit szívesen készít. Szívügyének tartja, hogy egy-egy rendezvényen az ízes ételeket kóstolva egy jóízű beszélgetésre is legyen idejük az embereknek, félretéve kicsit a rohanós mindennapokat.
Z. A.
