A titkok őrzője: Kis Mónika
Fotó: Bús Csaba
Pályáját az iktató-ügyviteli csoport fénymásolójában kezdte, ma az irattár részleget irányítja. Kézben tartja az ügyiratok sorsát, postázást szervez, összefogja a hivatali kézbesítők munkáját, és az iktatási feladatok naprakészségéért is ő felel.
– Hogyan került az önkormányzati hivatal alkalmazásába?
– 2003-ban, a gyermekeim születését követően jelentkeztem az önkormányzathoz, az iktató-ügyviteli csoport fénymásolójába. Eleinte tartottam a feladattól, de rövid időn belül megszerettem. Folyamatosan képeztem magam, így egyre több összetettebb megbízást kaptam. Ez a munka nagyon távol áll az eredeti szakmámtól, ugyanis Szegeden, a ruhaipari szakiskolában végeztem szövő szakon, utána érettségiztem. Mindig érdekelt a textil, a textilanyagok keletkezése és felhasználása, ezért még a divatszabó szakma megszerzésére is vállalkoztam. Ezek után nem tudtam volna elképzelni magam egy íróasztal mögött, iratokat rendezgetve.
– Mégis megtörtént. Mi tartotta itt?
– Egyre jobban megtetszett a rám bízott feladatok sokszínűsége, ezért elkezdtem képezni magam a szakmában. Először a Budapesti Corvinus Egyetemen ügyiratkezelő szakképesítést szereztem, majd ugyanitt elvégeztem a nemzetbiztonsági felügyelet titkos ügykezelői szakot, ezt követően pedig, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogi asszisztensi képesítést kaptam.
– Mit szeret leginkább a munkájában?
– Mi titkokat őrzünk, ami hatalmas felelősséggel jár. A titok csak addig létezik, ameddig valaki meg nem tudja. Ebből adódik, hogy nagyon sérülékeny, egy hajszálvékony burok védi a nyilvánosságtól. Ezt a burkot védjük mi, amit adatvédelemnek hívnak. Kedvelem az ügyiratkezelést: egy levél beérkezik, irattá válik, és sokszor évtizedekkel később, a selejtezéssel ér véget. Ebben a munkakörben nagyon precízen kell dolgozni. Segítségünkre van ebben az elektronikus ügyintézés menete, ugyanis minden egy sérüléstől védett, központosított, kormányzati felelősségvállalással rendelkező dokumentumtároló helyre fut be. Ezzel sokat teszünk a környezetünk megóvása érdekében is – hiszen az e-dokumentum egyenértékű a papírformátummal – nem beszélve a megtakarított postaköltségről. Az első nyilvántartásunkban szereplő iratok 1982-ből maradtak ránk. Azóta annyi dokumentum halmozódott fel, hogy egymás után élére állítva oda-vissza érnének az önkormányzattól a vasútállomásig.
– Milyen módon történik egy irat megsemmisítése?
– A megsemmisítendő iratokat egy ezzel foglalkozó cég begyűjti, és elviszi – meglepő módon – a Tököli Büntetés-végrehajtási Intézetbe, ahol a rabok WC-papír gurigát, dokumentumfedelet, kéztörlőt készítenek belőlük. Örülök, hogy ez az együttműködés létrejött, mert számomra nagyon fontos a környezettudatos szemlélet. A szabadidőmet is igyekszem olyan dolgokkal eltölteni, aminek a természet is hasznát látja.
– Mint például?
– Káros anyagoktól mentes szappant és tisztálkodószereket készítünk a párommal. Ezek használatával kíméljük vizeinket, csatornahálózatunkat. Emellett íjászkodunk, versenyeket szervezünk. Egy picit visszaköszön a ruhaipar is, mert korabeli rajzok alapján kora-középkori ruhákat és egyedi ékszereket készítek.
V. B.
