Búcsúzik az Ótemplom plébánosa
– Fiatal pap korunkban sokat hőbörögtünk azon, hogy a nagy plébániákat megülik az öreg kanonokok, pedig mi mindent lehetne ott csinálni! Ez az egyik ok, ami miatt átadom a helyem egy húsz évvel fiatalabb atyának. Elfáradtam, nem győzöm egyedül ezt az óriási plébániát, és a 60. életévemet betöltve egészségügyi problémáim is adódnak – indokolta döntését Rónaszéki Gábor plébános. – Megpályáztam egy kisebb településen megüresedett helyet, ahová rokoni és ismerősi szálak is kötnek. Tőlük a későbbiekben is kapok majd segítséget azon feladataim elvégzésében, amelyek már koromnál fogva nehezebben mennek, így megmaradhat nekem, amit igazán szeretek, a lelkipásztori munka.
Az utódlásról is közösen döntöttek az érsek úrral: Gábor atya helyét Geszler Péter atya veszi át, aki tizenhárom évvel ezelőtt már szolgált itt káplánként.
– A legnehezebb pillanatok egy pap életében, amikor el kell hagyni egy helyet, de nyugodt lélekkel adom át a stafétát, tudom, hogy jó kezekbe kerül Félegyháza. A váltásra is együtt készülünk, Péter atya az elmúlt időszakban több programunkon részt vett, hogy legyen lehetősége megismerni a közösséget, az embereket.
Hét évvel ezelőtt Gábor atya ismeretlenül került Félegyházára. Az ismerkedés, a kapcsolatok kiépítése még úgy is nehéz volt, hogy az emberek szívesen fogadták őt, és ő is a kezdetektől jól érezte magát a városban. Lelkipásztori munkájának jelentős, és alapvető pillére a közösségformálás lett. – Tudatosan választottam minden évben a harmadik osztályosok, az elsőáldozók oktatását, így mára százával vannak azok a gyerekek, akiket a hitoktatás során ismertem meg, és amelynek köszönhetően évről évre nő a bérmálkozók száma is.
Igyekeztünk helyet és teret adni a lelki közösségek működésének, amelynek első lépése a közösségi ház felújítása volt. A felnőttek körében egy év után indítottuk el a bibliaórákat, ami negyven-ötven fővel ma is kitartóan működik. A keresztény édesanyák köre, a Szent Mónika-kör mellett megalapítottuk a keresztény édesapák részére a Szent József-kört, amely nagyon jó közösséget ápol. A korábban méltatlanul elhanyagolt plébániaudvart is sikerült közösségi térré varázsolni egy szabadtéri színpaddal, így a pandémia alatt is tudtunk szentmiséket tartani. A templom szőnyegezése, világításrendszere, berendezésének bizonyos részei megújultak, amelyek szintén a külső megjelenésben hoztak változást.
A fizikai szükségletek mellett azonban ott a lelkipásztori munka, amelynek gyümölcse lehet, hogy csak később érik be. Az óvodásoktól a haldoklókig, örömben és szomorúságban mellettük lenni és lelki támaszt nyújtani a legnehezebb, ellenben a legnemesebb feladat. Most egy vizsga előtt állok: egy pap számára ilyenkor derül ki, hogy jól dolgozott-e. Ha egyházközségét saját magára építi, akkor az összeomlik nélküle, de ha sikerült Krisztusra építeni, akkor képes fennmaradni. Kiderül, hogy csak kultúrfelelős és közösségszervező voltam, vagy lelkipásztor? A gyerekeket mindig arra intem, hogy jók legyenek, és Szent János apostol példáját szoktam felhozni, aki idős korában is azt mondta, hogy a legfontosabb, hogy szeressétek egymást, hiszen a Krisztusi önfeláldozó szeretettel tudunk Istenhez közelebb kerülni, a Jóistenen keresztül pedig egymáshoz.
Rónaszéki Gábor plébános búcsúmiséje július 2-án, szombaton fél 11-kor lesz, majd ezt követően a plébániaudvaron kötetlen beszélgetés mellett köszön el a félegyháziaktól.
K. G.
Fotó: Fantoly Márton
