Városi kitüntetésben részesült dr. Szabó Edina kardiológus
A május 22-i ünnepi képviselő-testületi ülésen Csányi József polgármester így fogalmazott: "Dr. Szabó Edina doktornő korunk legnagyobb kihívását jelentő koronavírus-járvány idején vezette a félegyházi kórház COVID-osztályát, és példát mutatott minden kollégájának emberségből és hivatása iránti szenvedélyéből".
A kardiológus doktornő kérdésünkre elmondta, hogy a díjat civil kezdeményezés alapján ítéltek oda, amellyel elsősorban a félegyházi betegek ismerik el munkáját.
– Nagy öröm volt számomra ez a díj. Úgy gondolom, hogy nemcsak szakmai elismerés, hanem a lakosok megbecsülése is. Visszajelzés és megerősítés számomra, hogy megítélésük szerint jól végzem a munkámat, hogy elégedettek velem a páciensek. Ezzel nemcsak az itteni munkámat ismerik el az emberek, hanem a városhoz fűződő lojalitásomat is. Azt, hogy itt maradok Félegyházán, annak ellenére is, hogy számtalanszor hívtak más intézménybe dolgozni. Nem akarok innen elmenni, amíg lesz kórház, addig biztosan itt fogok gyógyítani – fogalmazott a doktornő.
Dr. Szabó Edina Szeghalmon született, általános iskolai tanulmányait Dévaványán és Békéscsabán, a gimnáziumot és az egyetemet Szegeden végezte.
– Sok véletlen egybeesés hozta, hogy a félegyházi kórházba kerültem. Tulajdonképpen a szüleim előrelátásának köszönhetem azt, hogy Szegedre jártam és ott végeztem el a középiskolát, de akkor még nem tudtam, hogy orvos leszek. A matematikát nagyon kedveltem, és eredetileg talán közgazdásznak készültem, de biológia-kémia szakos osztályba vettek fel középiskolába, ahol megkedveltem a biológiát. Érettségi után nem elsősorban szakmát, hanem egyetemet választottam, 1996-ban végeztem el az orvosi egyetemet Szegeden – mesélte a doktornő.
– Amikor hatodéves gyakorlati helyet kellett megnevezni, az egyik csoporttársam javaslatára választottam az itteni kórházat, nagyon jó véleménnyel volt róla. A várost egyébként már korábbról is ismertem egy félegyházi gimnazista és egyetemi évfolyamtársam révén. Amikor idekerültem, kiderült az is, hogy Nyúzó Bálint főorvos úr – akitől sokat tanultam belgyógyászatból– szintén dévaványai, ismeri a szüleimet. Szigorló éveim nagy részét már itt töltöttem, megtetszett a belgyógyászat, és szerencsére a megpályázott állást is megkaptam. Eredetileg diabetológusnak készültem, de időközben gyermekeim születtek és a férjem lett a diabetológus. Amikor visszajöttem a babázásból a koronária-őrzőben dolgoztam, ahol „megfertőződtem” a kardiológiával, és végül Nyúzó főorvos állított erre a pályára. Egyáltalán nem bánom, hogy így hozta az élet, szeretek ebben a kórházban és ebben a szakmában dolgozni – tette hozzá.
Dr. Szabó Edina kardiológus munkáját több kitüntetéssel is elismerték már: 2016-ban megkapta az EMMI Pro Sanitate díját, a Bács-Kiskun Megyei Kórház Semmelweis-napi Elismerő Oklevelét, valamint 2021-ben a Covid Osztály vezetőjeként, a vírushelyzet idején nyújtott áldozatkész munkájáért Kórházért Elismerő Oklevelet is átvehetett.
– Nagyon nehéz helyzetben voltunk a koronavírus-járvány időszakában. Hermetikusan le lettünk zárva a kórház azon részéről, ahol a szűrőpontok és szakrendelések működtek. Külön kellett bejárnunk, nem érintkezhettük a többi dolgozóval. A legnehezebb talán az volt, amikor egy csütörtöki napon délután megtudtuk, hogy másnap bezárunk, és egy teljesen másfajta ellátásra kell átállnunk. Pénteken már jöttek is a mentők és hozták a koronavírusos betegeket. Hirtelen kellett minden helyzetet megoldanunk, mind szakmailag, mind emberileg. Előtte nem találkoztunk ilyen betegekkel, alapvetően senki sem volt tüdőgyógyász köztünk. Tanultunk ugyan protokollokat, de akkor éreztük igazán a feladat súlyát, amikor napi szinten kellett ellátnunk a betegeket. 25 éve dolgozom, de voltak olyan szituációk, amikkel nem találkoztam még. Mentálisan sem voltunk erre felkészülve, a kialakult helyzet emberfeletti munkát követelt mindenkitől, orvosoktól, nővérektől, takarítóktól. A beöltözés miatt személytelenné váltunk a betegek és sokszor a kollégák előtt is, hiszen csak a szemünket és a ruhára felírt nevünket látták belőlünk – emlékezett vissza a járvány időszakára.
A kétgyermekes anyuka ideje nagy részét a kórházban, a kardiológiai szakrendelésen és a rehabilitációs részlegen, a betegek között tölti. – Vannak könnyebb és nehezebb napok, de aki nem tárgyakat mozgat, hanem emberekkel foglalkozik, annak nehéz a munkája. Nincs két egyforma eset, nincs két egyforma emberi reakció. Az elismerések mellett persze panaszokat is kapunk, de mi orvosok is „csak” emberek vagyunk.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
