Elhunyt Kovács Sándor, a Móra Ferenc Gimnázium nyugalmazott igazgatója
A milliárdnyi apró, tündöklő csillag,
Odafenn az égen csak nekünk ragyog,
Körülöttünk vidáman kitárt szárnyakkal,
Lantjukat pengetve szálló angyalok.
Kiskunfélegyházára került tanítani, három évig az I. sz. Leányiskolában, majd szintén három évig a Petőfi Sándor Gimnáziumban dolgozott. Ezután került a Móra Ferenc Gimnáziumba, ahol 31 évet töltött, ebből 24 évig intézményvezetői feladatokat látott el. Felesége szintén pedagógus, majd igazgató volt. Gyermekkora óta szerette az irodalmat, főleg a verseket és novellákat. Mindig érdekelte az ember, a világ, a természet, az érzések, az ifjúság, a haza sorsa, a jelen és a jövő. Néhány alkalmi vers kivételével a fiókjának írt.
De ha a csillagot lehullani látod,
Ereszkedj térdre és mondj el egy fohászt,
Hallgasd az angyalok sirató énekét,
És könnyeiden át nézd az égi gyászt.
A Móra Ferenc Gimnázium közalkalmazotti testülete tisztelettel és szeretettel emlékezik Kovács Sándor életpályájára, Rosta Ferenc nyugalmazott iskolaigazgató szavaival.
Mi az emberi élet? Csak egy út a mindenségből hazafelé – mondja egy aforizma. Kovács Sándor igazgató úr 89 földi év után hazatért.
A nagymúltú és nagyhírű Móra Ferenc Gimnázium egykori igazgatójának a ravatalánál kellett most megállnunk, hogy utoljára együttesen emlékezzünk meg eltávozottunk alakjáról. Mindenkinek a gondolataiban, elméjében ott keringenek, szárnyalnak ilyenkor a vele kapcsolatos régi emlékek, élmények, felvillannak a hozzá kapcsolódó események. Az iskola történetének harmadik leghosszabb ideig tartó igazgatósága volt az övé. Több mint húsz esztendőt adott neki a sors e tisztség betöltéséhez. Nem volt egyszerű az a kor sem egy vezetőnek, mégis a nevéhez fűződnek olyan jelentős dolgok, mint az intézmény 150. évfordulójának megemlékezései, a tagozatos oktatás megteremtése, a muzsika ünnepének lehetővé tétele, az új épületszárny megszületése, vagy a keresztény tagozat indítása. Ezekre különösen büszke volt.
Örökös harcot kellett vívnia az akkori szemlélettel, amely a gimnáziumi oktatás háttérbe szorítását akarta elérni a szakképzéssel szemben. Nem volt forradalmár típus nyugodtsága, embersége mindig arra késztette, hogy türelemmel apró lépésekkel haladjon céljai felé.
Emberséges volt, jó lelkű a gyerekekkel s a kollégákkal egyaránt. De ezt néhányan gyengeségnek tudták be, s bizony visszaéltek vele. Igazgatóságának utolsó időszakában, mint mondotta, többen megkeserítették életét, de soha nem reagált haraggal, mindig humánusan próbálta megoldani úgy a kollégák, mint a hozzá forduló gyermekek problémáit. Szép csendben megbocsátott mindenkinek, a nyugdíjas évek beszélgetéseiben sem hallottam tőle elmarasztaló véleményeket, negatív visszaemlékezéseket. Nagy szeretettel és boldogan írta visszaemlékező sorait a gimnázium 200 éves emlékkönyvébe.
Szelíd, békeszerető, líraiságba hajló alkata legjobban verseiben fejeződött ki. Bár több kötetét is kiadták, mégsem tekintette magát költőnek, inkább olyan embernek, mint aki kiírta magából azt, ami fájt, amit szépnek, jónak tartott, sok eltávozott barátja emlékét foglalta kedves, megható rímekbe, de az utolsó kötetből bizony már a komolyabb témák is kicsendülnek.
Örült az élet megannyi szépségének, az ifjúságnak, az őt körülvevő világnak, a májusi szerenádoknak. Az egy szál gyertya által megvilágított ablakában mindig ott várta a búcsúzó osztályokat egy doboz Macskanyelv.
Amikor jobban beengedett életébe, akkor láttam csak, hogy mennyire szerette és tisztelte feleségét, akit nagy odaadással és szeretettel ápolt haláláig. Ez a szívszorító, embert próbáló helytállás, tiszteletet ébresztő és példaként ragyoghat mindannyiunk előtt. Utoljára unokájának szalagozó táncát nézték meg együtt büszkén csillogó szemmel a városi sportcsarnokban.
29 esztendő telt el azóta, hogy Kovács Sándor igazgató úr kilépett iskolájának kapuján, ahol egykori tablók, sárguló fényképei máig őrzik arcának vonásait; alakja, személyisége tanítványai lelkében emlékeiben él tovább.
Kedves Sanyi bátyám! – engedd meg, hogy a 2002-ben írt Megújulás című versed egy részletével búcsúzzam tőled:
A test porrá válik,
A lélek megmarad.
Ősi közbe vágyik,
A fény úton halad.
A távozó fénypont
Az égbe visszatér,
Ősi szülőjétől
Bebocsátást kér.
Tisztelt Igazgató Úr!
Az Isten áldjon meg, nyugodjál békében!
