A legelőtől az asztalig, avagy egy családi gazdaság dolgos mindennapjai
Barátságos család fogadott. Azonnal látszott, hogy érzik és értik, hogyan kell a vevőkkel bánni. Talán ez lehet vállalkozásuk sikerének záloga. A kapu mindig nyitva áll a vevők előtt és a család bármely tagja készségesen segít a vásárlóknak.
Kezdjük az elején. Zoltán és Maca – ahogy az édesanyát a legtöbben ismerik, szólítják – félegyházi születésűek. Megismerkedésük után nem sokkal kiköltöztek a Bugacot és Kiskunfélegyházát elválasztó határút mentére, az akkor még 30 négyzetméteres kis tanyára, (amely mostanra bőven kinőtte magát). Egész életükben mezőgazdasággal foglalkoztak. Az évek alatt nem csak a mára már profilukká vált sertéstartás volt a meghatározó. Évekig neveltek libát, de nagy számban tartottak csirkét is. Foglalkoztak paradicsomtermesztéssel, lovakkal, szarvasmarhával és gyakorlatilag mindenféle állattal, ami – kisebb egyedszámban ugyan – a mai napig megtalálható a ház körül. A két gyermek, Lilla és Zoltán már ebben a környezetben nevelkedett fel. Időközben ugyanis Zoli is úgy döntött, hogy életét a mezőgazdaságra és a vállalkozás építésére teszi fel. Úgy döntött, hogy tovább viszi a szülei által megálmodott és felépített gazdaságot, és megőrzi édesapja közkedvelt receptjeit.
Mint minden vállalkozás, úgy a H. Z. Füstöltáru sikere is a megfelelő munkamegosztáson alapul. Mint megtudom, Maca főként a vevők kiszolgálásáért, a papírmunkáért, a higiéniáért és a fűszerek megfelelő arányáért felel. Elmondása szerint a mezőgazdaság az az életforma, amiben elengedhetetlen az alkalmazkodóképesség, a rugalmasság és az alázat. Hétvége van, vagy ünnep, az állatokat el kell látni, meg kell etetni. Mint mondja, legelőször is az állatok legyenek rendben! Elvégre belőlük élnek. A feleség azt is elárulta, hogy az életüket meghatározó komoly változásoknak általában köze van azokhoz a bizonyos női megérzésekhez, amire ő és férje egyaránt támaszkodtak.
A birtokon Zoli, a gazdaság legfiatalabb tagja vezetett körbe. A termelési folyamaton visszafelé haladva, először a feldolgozó üzemet jártam körül. Itt készülnek a finomabbnál finomabb füstöltáruk. Minden gépesített. A mára kialakult vevőkört aligha tudnák kiszolgálni kézzel hajtott töltővel, darálóval. Mivel a vágás ilyen mennyiségben házi körülmények között nem engedélyezett, az egy úgynevezett vágóponton történik – tudom meg. Hegedűsék a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium tanvágó üzemével szerződtek le, ahonnan igényes és tiszta húst kapnak vissza. Végigjárva a feldolgozó és tároló helyiséget, kifogástalan rend és tisztaság fogadott, és betekintést kaptam a jelenleg félkész állapotban lévő saját füstölőbe is, amely hamarosan üzembe is állhat. Itt fogják füstölni azokat a termékeket is, amelyek szerződött partnerektől, előzetes orvosi szemlét követően beszerzett vadhús hozzáadásával készülnek.
Sétánk végén a ház körül tartott haszonállatokkal ismerkedhettem meg. A villanypásztor mögött tucatnál több őshonos szürkemarha legel. Ők tartják rendben a legelőket, az éves szaporulatot pedig hasznosítják. A disznóólakat is egészséges, jól tartott állatok töltik meg.
De a munka nemcsak a kerítésen belül rengeteg, hanem a több hektár legelőn, szántón és erdőben is akad bőven. Szezon van, így a családtagok napjainak nagy része a feldolgozáson kívül kaszálással, rendsodrózással és bálázással telik. Hamarosan pedig kezdetét veszi az aratás és a véget nem érő talajművelés, hogy meglegyen a téli takarmány is. Mert – vallja a Hegedűs család – a mezőgazdaság számukra olyan életforma, ami a soha véget nem érő munkára épül, és a kölcsönös tiszteleten, továbbá a mindenki által elvégzett becsületes munkán alapul.
Tarjányi Lili
