Múzeumok éjszakája a Kiskun Múzeumban
Képgaléria
A múzeum udvarán több helyszínen várták a vendégeket, a sok színes program közöl a család apraja-nagyja megtalálta a kedvének, ízlésének megfelelőt. A malomudvarban afféle gyermekbirodalmat alakítottak ki, ahol a gyermekek különféle kreativitást fejlesztő népi játékkal játszhattak, kézműveskedhettek. A Holló László Képzőművész Kör tagjainak, Feketéné Pap Évának, Rátkai Zsuzsának és Kis Virágnak köszönhetően a gyermekek gipszformák alapján plaketteket készíthettek, agyagszobrokat formázhattak, illetve papírból különféle előre kinyomtatott öltözeteket vághattak ki, amiket egy papírfigurára lehetett „ráadni”. Lehetőséget kaptak még gyertyamártásra és képeket készíthettek a fotósarokban. A délután folyamán pedig szabadtéri mesejátékkal kedveskedtek a szervezők, amely a „Kivéve a gyevi bírót!” címet viselte.
Ahogy Vas László, a Kiskun Múzeum közművelődési szakembere fogalmazott, a Múzeumok Éjszakája programsorozat különlegessége egyrészt abban rejlik, hogy az intézmény életének olyan aspektusába nyújt betekintést, ami egy átlagos napon aligha volna lehetséges. Egyedi és sokrétű programcsomag összeállítása a cél, hogy igazán emlékezetessé és egyedivé tegyék ezeket az éjszakákat. A pandémia előtti időszakban akár ezer ember is megfordult a múzeumban egy-egy ilyen estén. Tavaly ez a szám szerényebb volt ugyan, de a rendezők idén is nagy lelkesedéssel és optimizmussal készültek. Mindenesetre már kora délután szép számmal érkeztek a vendégek.
Vas László elmondta azt is, hogy vannak az estének minden évben visszatérő elemei, mint például a gyermekek körében kiemelkedően népszerű népi játszóudvar, vagy a különböző zenei stílusokat képviselő koncertek. A szervezés már hónapokkal korábban megkezdődik és egyeztetések sorát igényli.
Egyik legnépszerűbb eleme a Múzeumok Éjszakájának az a játék, amelyhez végig kell járni a kiállításokat és különféle feladatok nyomán megoldani a feladványokat. Végezetül a játékos úgynevezett szabaduló levelet kap, ami igazolás arról, hogy sikeresen teljesítette a kihívást. Idén „Az eltűnt magyar géniuszok nyomában” címet viseli ez az interaktív nyomozós játék, melynek folyamán a résztvevők találkozhatnak többek között a tudóssal, honfoglaló magyarral, árpádkori leánnyal és a 19. századi szélmolnárral is. E kikapcsolódás során a vállalkozó kedvűek játszva fedezhetik fel a múzeum egyes tárlatait, miközben számos hasznos információval gazdagodhatnak.
A kiadós eső sem szegte kedvét azoknak a vendégeknek, akik Pálfy Gusztáv: Várakozás II. című szobrának részletes bemutatóján vettek részt a késő délutáni eseményen, amelyet Rosta Ferenc művésztanár, alpolgármester mutatott be a vendégeknek.
A látogatók a felújítás előtt álló börtönmúzeum részlegben barangolva megnézhették Varga Zoltán magángyűjtő kiállítását Híradástechnikai tanulmánytár és a Hadak útján – katonatörténeti emlékek címmel. Az est történéseiről Mészáros Márta, az intézmény igazgatója beszélt.
– A Múzeumok Éjszakája egy rendkívüli nyitvatartással bíró éjszaka, ami kimondottan azzal a célzattal jött létre, hogy ha valaki ide bejön, akkor az egész éjszakát tartalmasan töltse el, ismerje meg a helyi értékeket. Minden évben egy adott témakör köré fonunk egy játékot, hogy a látogatók figyelmét felhívjuk egy adott műtárgyra, vagy magára a kiállításra. Most az Eltűnt magyar géniuszok tárgyai voltak főszerepben. A Magyar Géniusz Program egy vándorkiállítás, amelyben a magyar múzeumok népszerűségét kívánják erősíteni azáltal, hogy olyan műtárgyakat mutatnak be országszerte, amelyeket csak egy-egy adott múzeumba látogatók csodálhatnak meg személyesen. Ez összesen 67 múzeum, 154 műtárgyát öleli fel. Ehhez a kezdeményezéshez mi is csatlakoztunk és hat, eredetileg nálunk kiállított tárgyunkat bocsátottuk rendelkezésre. Ebből talán a legérdekesebb, az 1970-ben előkerült tarsolylemez. Ez az utazó tárlat 2022 áprilisában indult Kecskemétről, majd Gyulán, Debrecenen, Győrön, Szombathelyen, Szekszárdon és Egeren keresztül 2023-ra ér Budapestre.
Másik érdekes része az esténknek, egy igazi kovácsműhely bemutatása, ahol Gerencsér László népi iparművész jóvoltából testközelből ismerkedhetünk meg a kovácsmesterséggel és az ipar termékeivel. Állandó programelemünk valamilyen színpadi produkció. A fellépést Pázmándi Judit és Vas László tekerőlantos formációja kezdte, akik a Dél-Alföld dallamait hozták el nekünk. Őket követte a Keserű Benedek vezetésével működő Borvirág Táncegyüttes, a The Passangers fúvós banda, majd legvégül a Transform Projekt nevű csapat szórakoztatta az egybegyűlteket – foglalta össze az est menetét Mészáros Márta, a múzeum igazgatója.
Pálfy Gusztáv szobrának bemutatására sokan voltak kíváncsiak. Rosta Ferenc művésztanár az alábbi szavakkal méltatta a néhai szobrász alkotását: – Pálfy Gusztáv a legfrissebb Munkácsy-díjas művészünk, akinek alkotásaival intézményekben, vagy szabadtéren is találkozhatunk városunkban. Gondoljunk csak a „Biztonságban” bájos pingvin szobraira, a móravárosi pihenőparkban, vagy a karakteres Kossuth és Petőfi portrékra a Hősök parkjában. Pálffy Gusztávnak minden alkotása, minden műve két dologról szól. Ezek pedig a tökéletesség és a mondanivaló. Pályája első felében jobbára az expresszivitás dominált művein, de az érzelmi hullámok lecsillapodásával szobrait, kisplasztikáit a tökéletességig kidolgozta. A tükör simára csiszolt felületeken megcsillanó fény szinte végig siklik a hajlatokon, szemünket lágyan vezetik a gyönyörűen hajló ívek. Kisplasztikáit mindig arról készítette, ami éppen foglalkoztatta. Nagy ajándék a sorstól, hogy szinte minden lényeges érzelem, sorskérdés terítékre kerüljön. Alkotásaira elég csak ránéznünk, s azonnal egy gondolatsort indít el a látvány a nézőben. De ezek nem akármilyen gondolatok, hanem mély, kiérlelt tartalmat hordozó, a felelősen gondolkodó és érző szobrászművész tárgyiasult kifejezései világunkról, az emberről, önmagunkról.
Néhány témát olyan fontosnak ítélt meg, hogy újrafogalmazta új stílusában. Ilyen az itt látható Várakozás II. alkotása is. Ellentétben a mű első verziójával – amely eléggé gyűrt, expresszív megoldású – ez az alkotás a végletekig letisztult formákból építkezik. Témája az egyedüllét, a magány kimeríthetetlen és mindig időszerű voltával foglalkozik. A középvonaltól kissé jobbra tolva ül egy magányos alak, mintegy jelezve, mellette még üres a helye valakinek. Talán valaki felugrott és elszaladt valahová, és vár rá az az alak, ahogyan a cím is mondja. De ha alaposabban ráfigyelünk, azt érezzük, majd aztán látjuk is, hogy azért itt sokkal mélyebb dolgokról van szó. Pontosan arról, hogy aki nincs ott, az egy szeretett társ, aki még nincs, vagy már elment végleg, önszántából, vagy a sors akaratából. Ez nem egy maga választotta termékeny alkotói magány, sokkal inkább az a fajta fojtogató, rossz érzést szülő letargikus állapotot sugall, amelytől az ember fél és szabadulni szeretne tőle. A műben több feszültségvonalat rajzolt ki a művész. Azzal, hogy az ülő figurát jobbra tolta, a hiányzó alak negatív formája ott lebeg a pad felett. Aztán az ülő alkalmatosság az egyszerűség kedvéért egy pad, amely a vízszintes vonal helyett feszített ívként fogalmazódik meg. A mű egyensúlya úgy teremtődik meg, hogy a pad figurától távolabb eső részét megnövelte – hangzott a bemutató Rosta Ferenc jóvoltából.
T. L., V. B.
Fotó: Fantoly Márton
