Aki a testünkbe lát – Ozsvárné dr. Cinke Klára
– Milyen gyerekkori élmények határozták meg a pályaválasztását?
– Szegeden születtem, Kiskundorozsmán éltem a szüleimmel. Általános iskolás koromban operaénekes szerettem volna lenni. Zongoráztam, hegedültem, de be kellett látnom, hogy az álmom beteljesedéséhez nem elég a hangterjedelmem. Jó tanuló voltam, így könnyen felvételt nyertem a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba. Az első két évben általános tagozatra jártam, majd a biológia szakirányt választottam. Nagyon szerettem oda járni, jó volt a közösség és a tanárok is támogatók, felkészültek voltak. Ez az intézmény már akkoriban is nagyon szigorúnak számított, büszke voltam, hogy bekerültem és jó eredménnyel elvégeztem. Az érettségit követően felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára. Az első két év nagyon nehéz volt számomra, majd – ahogy egyre több volt a szakmai tantárgy – megszerettem, mind jobban élveztem a tanulást. Jók voltak a gyakorlatok, segítőn álltak hozzánk a betegek és az oktatók is.
– Miért a radiológiát választotta?
– Nagyon imponált, hogy ami mások számára csak foltok halmaza, abban mi, radiológusok meglátjuk a háromdimenziós testről készült képet, és a szaktudásunk, precizitásunk, képzeletünk révén értelmezni, értékelni tudjuk.
– Hogyan születik diagnózis a látott képből?
– Az elmúlt évtizedek alatt hatalmas átalakuláson ment keresztül a radiológia a technika fejlődésének köszönhetően. A röntgenorvos feladata az, hogy a röntgenképek alapján a kezelőorvostól és a betegtől kapott információk segítségével minél pontosabb diagnózist állítson fel. Ezért nekem nagyon fontos a betegekkel és a küldő orvossal a megfelelő kommunikáció. Nagy felelősség van rajtunk. 36 éves szakmai pályafutásom során sok mindent tapasztaltam. Volt, hogy egy látszólagos apróság mögött életveszélyes betegség igazolódott. Ebből is érthető, hogy mennyire körültekintően kell eljárnunk minden alkalommal.
– Hogyan került Kiskunfélegyházára?
– Az egyetem befejezése után Kecskemétre kerültem, a radiológiai osztályra. Kiváló oktatóink voltak, akik olyan példát mutattak számunkra, ami szakmailag és emberileg is meghatározó volt. 32 éve házasságban élek, a férjem félegyházi. Nagyon szerettem a szakmámat, de vágytam családra is. A két gyermekünk születése között szakvizsgáztam, és a fiúk a munkám rendszertelensége és kötöttsége miatt nem sokat láttak. Ennek megoldására született meg a döntésem, miszerint Kiskunfélegyházán vállalok munkát. Az elődöm nyugdíjas lett, megpályáztam az állást és már 28 éve a helyi kórházban dolgozom.
– Mi jelenti a pihenést az életében?
– A családom az első. Igyekszem sok időt eltölteni velük, ami feltölt egy nehéz nap után. Szívesen nézek hírműsorokat, képzem magam a szakmámban, szaklapokat olvasok.
V. B.
