Díjjal jutalmazták Varga Gabriella zeneiskolai munkáját

Az Év nevelő-oktató munkát segítő munkatársa díjat vehetett át Varga Gabriella, a Kiskunfélegyházi Balázs Árpád Alapfokú Művészeti Iskola iskolatitkára július 1-jén, Kecskeméten. A Kecskeméti Tankerületi Központ tanévzáró ünnepségén idén első alkalommal kaptak díjat a nevelő-oktató munkát segítő munkatársak, akik gazdasági, műszaki, vagy kisegítő munkakörben dolgoznak. A díjról és a zeneiskolában töltött elmúlt 35 évről beszélgettünk Varga Gabriellával.

– Milyen érzéseid voltak, amikor megkaptad az elismerést?

– Nagyon örültem neki, hiszen rengeteg munka van mögötte. Az még egy külön jó érzés volt, hogy a megyében 5 ember kapta meg ezt a díjat, javarészt nyugdíj előtt álló kolléga, és közöttük nekem is odaítélték. Jó kapcsolatban vagyok a tankerülettel, mindent rugalmasan el tudunk intézni, segítőkészek, jó így dolgozni. Sokszor nem ismerjük egymást személyesen, mégis remek kapcsolatot ápolunk. Korábban egyszer részesültem elismerésben: városi elismerő oklevelet kaptam a fúvószenekar alapításának 25. évfordulóján, amire szintén büszke vagyok.

– Hogyan kezdődött a zeneiskolai munkád?

– Érettségi után a nevelési tanácsadóban helyezkedtem el, mint adminisztrátor. Mindig is irodai munkára készültem, kislánykorom óta titkárnő, adminisztrátor szerettem volna menni. Mindig kedvemre voltak a precíz, pontos dolgok: ha például nyaralni mentünk, akkor is mindent pontosan felírtam, hogy mire lesz szükségünk. Kezdetektől fogva ez volt az elképzelésem. 1989-ben a nevelési tanácsadó és a zeneiskola egy épületbe került. Ekkor kértek meg, hogy a maradék időmben a zeneiskolai teendőkben is nyújtsak segítséget. Két irodában dolgoztam akkoriban. Lantos Sándorné volt ebben az időben a zeneiskola vezetője, akitől én rengeteg dolgot megtanultam. Ezt kamatoztattam az igazgatóváltások idején, gyakorlatilag tartottam a folytonosságot. Mindent megtanultam a szakmáról: a versenyszervezéseket, a hangversenyek rendezését, a hangszerek közti különbségeket, a zenei helyesírást, mindent. Később teljes állásban kezdtem ott dolgozni, mellékállásban pedig a nevelési tanácsadó adminisztrációs feladatait láttam el. Végül gyermekem születése után már csak a zeneiskolai állásom maradt, a másikat el kellett engednem. Nagyon sok élményben volt részem az elmúlt években és a munkám is egyre szerteágazóbb lett. 1990-ben voltam először táborozni a Kiskunfélegyházi Koncert Fúvószenekarral, ami azóta évről-évre megismétlődik, feladatom lett ezek szervezése és a tábor körüli teendők, papírmunkák intézése. Közben belefolytam a zenekar munkájába is, akkoriban – nemrégen összeszámoltam – 30 országban jártunk összesen koncertezni, amely utak szervezése is feladatom volt. Ismertem a buszsofőröket, a szervezés fázisait, minden a kisujjamban volt. Hatalmas munka volt mindig, de nagyon jó érzés volt minden megvalósult utazás.

– Hogyan összegeznéd az elmúlt évtizedeket? Mit érzel most?

– Elégedett vagyok. Megbecsülnek, szeretnek, jól érzem magam. Soha nincs bennem rossz érzés, amikor jövök dolgozni. Nem nagyon tudok magamnak mást elképzelni. Sokrétű, érdekes feladataim vannak.

Z. A.