Kilőve a Holdra
– Amikor Antal-Ferencz Ildikó megkeresett, nem voltam biztos benne, hogy az életemnek ez a szakasza-e, amikor ennek a könyvnek el kell készülnie, de a pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy az interjú kötetbe szerkesztése, jó gondolat volt – fogalmazott Szekeres Pál.
A Kölcsey Házban megtartott beszélgetés két fő témája Szekeres Pál sportolói pályafutása és közéleti szerepvállalása volt. Előbbivel kapcsolatban kiemelte, hogy nincs annál felemelőbb, mint az olimpiai dobogó tetején a magyar himnuszt énekelni. A közélet és politikai terén kitért arra is, hogy Lezsák Sándor volt az egyik, aki annak idején a közélet számára felfedezte őt, majd kiemelte, hogy az évek során fontos szemléletváltozást sikerült elérni a fogyatékkal élők társadalmi helyzetét illetően.
– Nagy büszkeség – hangsúlyozta –, hogy a munkánk révén a rendszerváltás idején az 5-7 százalékos foglalkoztatottság mára 50 százalék fölött van ebben a társadalmi csoportban.
Az egyórás beszélgetés, amely dedikálásokkal és közös fotózásokkal zárult, Szekeres Pál kötetben található gondolataival jól összegezhető: „A karrierem során nem az érmek megnyerése, a különböző pozíciók betöltése volt bravúr, hanem, hogy visszatértem az életbe. Azt szokták mondani, hogy az ember addig él, ameddig céljai vannak. Nekem pedig még nagyon sok célom van…”