Veretlenül nyerték meg a félegyházi ifik a bajnokságot
Borítókép: Szentirmay Tamás
Álló sor, balról: Fekete Dániel, Besze László, Német Zoltán, Szalai Ádám, Görög Nándor, Polgár Sándor, Horváth Balázs, Balogh Huba edző.
Elől: Varga Richárd, Gerecs Gábor, Páll Péter, Tóth Benedek, Kovács László, Molnár Tamás, Zsígó László, Petrovics Dominik, Szakter Máté.
Hiányzók: Tóth László, Sztvorecz Dániel, Sztvorecz Bence, Kapus Konrád, Makány Nándor
A csapat az őszi fordulóban pontveszteség nélkül vezette a bajnokságot, a tavasszal becsúszott négy döntetlen, de így sem találtak legyőzőre és három ponttal megelőzték a Lakitelek hasonló korú fiataljait. A sikeres szereplésről Balogh Hubát kérdezte a megyei hírportál.
– A csapat nyolcvan százaléka már évek óta együtt játszik. Összeszoktak, az edzéseken jó létszámmal tudtunk együtt dolgozni, mondta a csapat edzője. Nagyon odatették magukat, és két egymást követő évben megnyerték a bajnokságot. A szorgalom, az egymásért való játék hozzátartozott ahhoz, hogy ilyen eredményt tudtunk elérni. Természetesen az is döntő tényező volt, hogy az egyesülettől minden támogatást megkaptunk. Persze az is közrejátszott, hogy a mostani bajnokság gyengébb volt, mint a korábbi évek bajnoksága. Tizenkét csapat kezdett, de a Pálmonostorát kizárták. Ettől függetlenül voltak olyan csapatok, rajtunk kívül, mint a Lakitelek, Nyárlőrinc, Lajosmizse, Csólyospálos, Kiskunmajsa, akik nagyon jók. Véleményem szerint úgy kellett volna szervezni a bajnokságot, hogy a jobb csapatok egymás ellen játszanak. A gyengébbeknek nem szerencsés az, hogy mindig erős ellenfél ellen kellett felállniuk. A Városföld például nem szerzett pontot, és nagyon negatív lett a gólkülönbségük. Ezeknek a fiataloknak elveszik így a kedvüket a játéktól. Ha lett volna olyan bajnokság, ahol a kiemeltek külön szerepelnek, akkor lehet, hogy az utóbbiaknak is lett volna sikerélményük. Attól függetlenül, hogy ez a bajnokság gyengébb volt, azért meg kellett nyerni. Nekünk is voltak problémáink, mint minden csapatnak, de szerencsére az öt túlkoros játékost mindig ott volt és tudtak játszani. Persze a fiatalabbak, a 2005, 2006-os korosztályúak is kaptak játéklehetőséget. Második éve, mióta ez a rendszerű bajnokság van, mindig a Lakitelekkel voltak a legnagyobb csatáink, de hozzáteszem, sportszerű csatáink. Nagyon jó mérkőzések voltak, persze voltak kiállítások is, de ez annak volt betudható, hogy mindenki győzni akart. Lakitelekkel és Lajosmizsével mindig presztízsmérkőzéseket játszottunk.
A csapatnak a bajnokság vége felé az volt a célja, hogy veretlenül nyerjék meg a bajnokságot. A Nyárlőrinc ellen már úgy léptek pályára, hogy a bajnoki cím a zsebükben volt. Ha kikaptak volna akkor is, de egy jó mérkőzésen, 1–1-es döntetlent értek el. Nagyon kevés gólt, mindössze tízet kaptak, ebből ötöt az őszi szezonban. A tavasszal meg két mérkőzésen kaptak szintén ötöt, a Nyárlőrinctől egyet, a Lajosmizsétől pedig négyet. Balogh Huba szerint a csapatukra mindig jellemző volt, hogy kevés gólt kaptak, akármilyen bajnokságban, akármilyen korosztályban is játszottak. A mostani keretben volt egy mag, akikre mindig lehetett számítani. Neveket nem említett az edző, de a tíz, tizenegy játékos mindig a maximumot tudta nyújtani. Szerencsére a kiegészítő emberekre is lehetett számítani, még akkor is, ha csak rövid időre cserélte be őket, mert fel tudták venni a ritmust. Balogh Huba tizennyolc, tizenkilenc játékosra tudott számítani egész évben.
– A foci összekötötte a srácokat, mert a pályán kívül is barátok lettek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a mostani utánpótlás labdarúgásnak van egy nagy problémája. Húsz évvel ezelőtt minden fiatalnak volt egy labdája és egy kerékpárja. Éppen ezért vagy focizott, vagy biciklizett. Most meg olyan sok irányba elmennek a gyerekek, hogy nehéz megtalálni azt a társaságot, akiknek nagyok sok lemondást kell beletenni ebbe a játékba. Eljön edzésre, ott tudja hagyni a vasárnapi ebédet, a születés, vagy a névnapot. Nem azt mondom, hogy mind a tizennyolc játékos barát, de mindenki megtalálja a társaságát, és barátját is. Olyan kapcsolatok tudnak kialakulni, amelyek nem biztos, hogy egy életre szólóak, de a fiatal korukat végig kíséri és meghatározza.
Balogh Huba ismeri a fiatalokat, és a megyei II-es csapat tagjait is, így adódott a lehetőség, hogy ő irányítsa majd az új csapatot. Igaz nem volt még sohasem felnőtt csapat edzője, de a korosztályos csapatok eredményességében döntő szerepet játszott. Az edző szerint manapság másként kell beszélni egy fiatal játékossal, mint korábban. Néha a lelkét is meg kell simogatni ahhoz, hogy ne rossz szájízzel menjen haza, még akkor is, ha mérkőzés közben leszidják.
Az egyesület tervei között szerepel, hogy a megye II-es csapatba beépítik az U19-es csapatból kiöregedett játékosokat. Az lenne a szerencsés helyzet, ha ezek a fiatal labdarúgók nem vesznének el, hanem tudnák folytatni a játékot, még pedig helyben. Ezzel kapcsolatban Busa Imre szakosztályvezető mondta el a véleményét.
– A regionális U17-ben indítjuk az elmúlt évi U16-os bajnok csapatunkat, így nem lesz kiöregedő. Az U19-ből viszont sokan kiöregedtek. Azért, hogy ők is tudjanak játszani, nem indítunk a mostani bajnokságban ifjúsági csapatot. A kiöregedett játékosok a megyei II. osztályú gárdában szerepelhetnek, így lesz legalább huszonöt játékosunk, amiből lehet majd válogatni. Ennek a csapatnak az edzője pedig Balogh Huba lesz. Azt a későbbiek során fogjuk meglátni, hogy a fiatal játékosok közül hányan tudnak majd megragadni, és esetleg később a megyei I. osztályú keretbe is beférni. Nem vagyok eredmény centrikus, jobban szeretném azt, hogy ha most elindítjuk ezt a fiatal csapatot, akkor ne a következő bajnokságban, hanem egy pár éven belül tudjanak eredményt produkálni. Ezt a húzást most megléptük, drukkolók azért, hogy ez jól süljön el, tette hozzá Busa Imre.
