Óriási károkat okozhat a kertben a napégés
Az ember számára látható fénytartomány a 400-800 nm hosszúságú, ugyanez a tartomány játszik aktív szerepet a növények fotoszintézisében, és ebben a tartományban van a legintenzívebb sugárzás is. A növények fejlődésük során úgy változtak, hogy ezt a tartományt – amit fotoszintetikus aktív tartománynak is nevezünk, a napsugárzás energiájának az 55%-át teszi ki – a tömeggyarapodásukhoz a legjobban tudják használni. Biológiailag aktív a 400 nm-nél rövidebb ibolyán túli (UV) és a 800 nm-nél nagyobb hosszúságú infravörös (NIR) tartomány is, ez utóbbi a fennmaradó sugárzó energia túlnyomó részét (45%) teszi ki, a növényben hővé alakul át. Míg az UV-sugárzás a növény generatív jellegét erősíti, addig az infravörös tartomány a vegetatív részek (lombtömeg) fejlődésére hat kedvezőbben – írta egy korábbi cikkében az Agroinform oldalán dr. Terbe István félegyházi születésű tudós, agrárszakember.
A termesztett növények fotoszintézise 50-100 W/m2 (kb. 10 000 lux) fotoszintetikusan aktív sugárzásintenzitásig arányosan nő, ezt követően a növekedés üteme mérséklődik. 200 W/m2 (20 000 lux) fényerősség körül, ami érték nagymértékben függ a növényfajtól és a többi környezeti tényezőtől, már alig mérhető tömeggyarapodással jár. A sugárzás két formában, direkt sugárzás és szórt fény formájában érkezik a földre. A kettő aránya az év folyamán változik, tavasszal, nyár közepéig a sugárzó fény erősebb, ezt követően a szórt fény növekszik a sugárzóhoz viszonyítva. A szórt fényt kedvezőbben tudják a növények hasznosítani, veszélyt nem jelent, szemben a sugárzó fénnyel, ami erős intenzitás esetén a növényi szövetek roncsolódását eredményezi, a napégést váltja ki. Magyarországon a globálbesugárzás évi összege meghaladja az 5 000 MJ/m2-t, a déli és a délkeleti megyékben a legintenzívebb. A Tiszántúl déli területein és Szeged környékén eléri a 4800-4900 MJ/m2 értéket is, de az egész Alföldre a 4500 MJ/m2 vagy az a feletti érték a jellemzőek. Ezek az értékek termesztési szempontból még elfogadhatóak lennének, de a késő tavaszi, nyári hónapok (május, június, július és augusztus) kiugróan magas és az utóbbi években tapasztalható egyre magasabb értékei (60-75 000 J/cm2 ~ 50-55 000 lux) a kertészeti növények esetében súlyos lomb- és termésperzselést, minőségromlást, terméskiesést okoznak. Miről lehet felismerni a napégést, mi alapján lehet megkülönböztetni más betegségek és kártevők által okozott tünetektől? A napégés tünteti először – növényfajoktól függően – május folyamán jelentkezhetnek, amikor a napsugárzás ereje a déli órákban meghaladja a 40-45 000 luxot. Mindig a termés vagy a lombozat nap felőli oldalán található, besüppedt, száraz és világos szövetelhalás. A termés belseje egészséges. (Másodlagosan baktériumos és gombás betegségek is idővel megtelepedhetnek a sérült felületen, ami a tünet képét jelentősen megváltoztathatja.) Az utóbbi években egyre több növényen megfigyelhető, például szőlőn, gyümölcsféléken, de a zöldségféléken, így a paprikán, a babon, az uborkán, a paradicsomon, sárgadinnyén már régóta ismert.
A fajták érzékenységében jelentős eltérés van, például a vékonyabb szövetszerkezetű TV paprikákon gyakoribb, mint a hegyes és a paradicsom alakú fajtacsoporton, de az utóbbi években ezeken a fajtákon is mutatkozott.
A nagyobb lombú fajták (pl. zöldbabnál) vagy a csüngő termésű paprikák kevésbé károsodnak, mint a felálló típusok. A paradicsom esetében is gyakori a perzselés, levelezéskor ügyeljünk, hogy a bogyók felett mindig maradjon árnyékot adó lomb. Ha elég nagy gyökérzettel rendelkezik a növény, és elegendő nedvesség van a talajban, abban az esetben tudja hűteni magát, ilyen esetben a termés hőmérséklete nem vagy csak később éri el a kritikusnak számító 35-40 0C-ot.
Hogyan védekezzünk a napégés ellen? Mit tehetünk ellene?
A gyakorlatban kevés azoknak a védekezési lehetőségeknek a száma és korlátozott a hatása, amivel a napégést megelőzhetjük vagy a kárt mérsékelni tudjuk. A fajták helyes megválasztásával tehetjük az első sikeres lépéseket, tekintettel arra, hogy ilyen vonatkozásban jelentős a különbség. (Tavaszi, nyári vagy őszi fajták javasolt ültetési idejének betartása.) A nagyobb lombtömeggel rendelkező növényeken ritkábban és kisebb mértékben figyelhető meg, ezt kihasználva a gyümölcs- és szőlőtermesztők a metszéssel nagyobb lombozatot alakítanak ki. Tekintettel arra, hogy a vízzel jól ellátott növények jobban képesek magukat hűteni – nem melegszenek fel olyan mértékben –, a rendszeres öntözésnek, a folyamatos vízellátásnak nagy szerepe van a védekezésben. A korszerű üvegházakat újabban az energiaernyő mellett, a nyári meleg és napsütés elleni védekezés érdekében árnyékoló hálóval szerelik fel, amelyek a fényviszonyok függvényében automatikusan működésbe lépnek. Az intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben jelentős munka indult el a különböző árnyékoló hálók felkutatására. A támrendszeres szabadföldi paprika, paradicsom és uborka esetében a raschelhálók alkalmazásának lehetőségét vizsgálták, és sikerült a napégések számát minimalizálni.
A hálók árnyékoló hatása a színtől, a szálvastagságtól (szövéstől) függően eltérő. A hálórétegezését (hajtogatását) úgy kell végezni, hogy 20-30 000 lx-nál nagyobb sugárzási érték ne érje a növényeket. Ehhez legalább 2-3-szoros rétegre van szükség. A széles körben használt zöld színű hálókkal ellentétben a sárga és a narancssárga színűek alatt a kedvezőbb fényösszetétel hatására jobb volt az említett növények növekedése és fejlődése, ami a kedvezőbb termésmennyiségben is megmutatkozott.
