A nindzsák iskolájának harcművészetét oktatják Félegyházán
Képgaléria
A félegyházi Monouchi Dojoban egy autentikus japán harcművészeti rendszer, a Bujinkan elemeit oktatják. A Bujinkan 9 harcművészeti iskola keverékéből áll, amelyek részben az álcázásra, információszerzésre és taktikára, részben a harci technikákra specializálódtak. Mintegy 900 éves hagyományról van szó, amely folyamatosan változott az adott időszakra vonatkozó feltételeknek megfelelően.
Többféle stílus egy helyen
– A Bujinkan különböző stílusok keverékéből áll, így az edzések egyik előnye, hogy sokrétű tudást sajátíthatnak el a tagok, hiszen nem kell külön iskolába járni ahhoz, hogy megtanuljanak a különböző fegyverekkel harcolni. Elsősorban Ninjutsu és Ninpo, vagyis a nindzsák iskolájának harcművészetével foglalkozunk. Régen a Ninpo iskolában képzett elit harcosokat Shinobiknak nevezték, ami lopakodót, besurranót jelentett. Később lett általános a nindzsa elnevezés. Az iskola nevében szereplő „ninpo” inkább arra utal, hogy használója elsősorban a túlélésre összpontosít, nem feltétlenül a harcra. Ugyanakkor pedig nem köti magát merev szabályokhoz, így képes rá, hogy akár egy technikán belül is váltson, vagy keverje a technikai elemeket, annak megfelelően, hogy mit kíván meg az adott helyzet. A nindzsák voltak koruk kiképzett kémei, de nemcsak a fegyveres harchoz és a kémkedéshez értettek, hanem a gyógyászathoz és a fitoterápiához is, hiszen kezelni kellett a harcban szerzett sérüléseket. Emellett minden olyan tudást elsajátítottak, amely szükséges volt a feladatuk elvégzéséhez, például ha kellett, koldust alakítottak, vagy palotaőrt – magyarázta Buchholcz György, a dojo vezetője.
Kiemelte: erre a több száz éves szemléletre alapozva dolgoznak ma is, ahogy fogalmaz: – Ez nem küzdősport, mi nem harcolunk, hanem megoldunk. Olyan technikákat gyakorolunk egyénileg és páros formában, amiket élesben a harctéren alkalmaztak. Például azt, hogyan védekezzünk, ha késsel, karddal, lándzsával, egyéb szúró-, vágóeszközzel, vagy puszta kézzel megtámadnak, hogyan lehet kiszabadulni a lefogásokból és a fojtásfogásból, vagy milyen módon lehet a fejet, a hasat, az ágyékot vagy a térdet támadni. Ha soha nem élt át az ember ilyen helyzetet, akkor éles szituációban nem tud reagálni rá, mivel az agya egyből leblokkol. Úgy tudunk ezekre felkészülni, és támadás esetén cselekedni, ha gyakoroljuk ezeket a szituációkat. Az edzőteremben minél életszerűbb helyzeteket gyakorolunk, például a támadásoknál nemcsak megérintjük a másikat, hanem erőteljes ütéseket, rúgásokat viszünk be. Át kell érezni ugyanis, hogy milyen, ha megütnek, meg kell tanulni, hogyan kezeljük a fájdalmat. Az edzéseken az önvédelem jogi és pszichés vonatkozásokról is beszélünk, mivel személyes felelősségünk is van, hogy a dojon kívül hogyan használjuk az elsajátított technikákat.
Fegyveres gyakorlatok
Az edzéseken hagyományos japán fegyvereket használnak eszközként, így például kardot, kést, botot, lándzsát és dobócsillagokat. A tagok a különböző ütések, rúgások, fogások, szorítások mellett elsajátíthatják a kardkihúzás helyes technikáját, rejtett mozgásokat és azt is, hogyan védekezzenek a szemből és hátulról jövő támadások ellen.
– Az ismerős motívumokat felismeri az agyunk, éppen ezért olyan gyakorlatokat is végzünk, amelyek nem megszokott mozdulatok és összezavarják az ellenfelet. A hagyományos japán harcművészeti eszközök mellett pedig olyan mindennapi tárgyakkal is dolgoztunk már, mint az aktatáska, az esernyő és a vizes palack, hiszen sok esetben csak ez van az embernél – fogalmazott az edző. Hozzátette: a dojo egy aktív meditációs hely, ahol folyamatosan figyelni kell arra, ami történik: a környezetre, a mozgásra, a fegyverre, az irányváltoztatásokra. A hagyományos iskolában régen nem volt bemelegítés, hiszen a harcosnak olyan szellemi és testi állapotban kellett lennie, hogy azonnal harcképes legyen. Mára ez már változott, és az edzések bemelegítéssel kezdődnek. Először meditáció van, amivel szellemileg is ráhangolódunk a gyakorlatokra, majd hagyományos köszöntés következik meghajlással. Általában ezt követi egy fegyveres gyakorlat, amivel az egész testet átmozgatjuk. Az edzés fő részében valamilyen témát nézünk meg különböző aspektusokból, például egy adott technikát fegyverrel és fegyver nélkül is gyakoroljuk. A keretes szerkezetű edzéseken a befejezés is meditáció, ilyenkor lecsendesítjük a testet és az elmét is – tudtuk meg.
Hatékony mozgáskultúra és jó közösség
Buchholcz György elmondta azt is, hogy mesterükkel, Cristian Laiber Dai Shihan-nal egy szemináriumon ismerték meg egymást Brandenburg Gyulának köszönhetően. Cristian Laiber Dai Shihan harcművészeti szakértő és több stílusban kiemelkedően magas szintet ért el, a mai napig gyakorolja például a Takeda Ryu, az Enshin Itto Ryu és az Okinawa karatestílust. Folyamatosan tartják online a kapcsolatot, és a tervek szerint szeptemberben újra személyesen is ellátogat majd a dojoba.
– Sajnos, egyre csökken az érdeklődés a hagyományos japán harcművészetek iránt. Ezeket a stílusokat szeretni kell, ha valaki nem szereti, akkor nagyon gyorsan megunja. A versenysportokkal szemben sokkal magasabb szintű kontroll és koncentráció, valamint kitartás és összpontosítás kell. Elengedhetetlen a fegyelmezettség és a precizitás, hiszen sok múlhat például azon, hogy a kardot pár centivel lentebb vagy feljebb fogom meg. Ezt az autentikus harcművészetet korosztálytól és nemtől függetlenül bárki gyakorolhatja, egészségmegőrző hatású és hatékony mozgáskultúra, ami később életstílussá is válhat, nem mellesleg pedig egy jó közösséget is jelent a tagoknak – összegezte.
Az edzésekre várják az érdeklődőket minden héten kedden és csütörtökön 19 órától, valamint szombatonként 8 órától a vasútállomás melletti dojoban (Kyokushin Kumite Sport Egyesület edzőterme).
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
