Az eleven Móra jelenlétében – Szoboravatás a művelődési központban
Képgaléria
Ezen a napon, Móra Ferenc születésének 143. évfordulóján avatták fel a művelődési központ előterében az író mellszobrát, Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész és Bozóki István kőfaragó mester munkáját, amelyet Fogas Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója és Balla László alpolgármester úr leleplezett le.
Az eleven és időtlenül aktuális Móra jelenlétéről dr. Medgyesi Konstantin történész, a szegedi múzeum tudományos igazgatóhelyettese gondoskodott, aki mindenfajta konvencionalitást, megszokott képet, fordulatot és klisét nélkülöző avatóbeszédében az író szerethető, kedves emberi alakját állította a középpontba. Szellemmel és humorral teli szövegválogatásai az önreflektív, távolságtartóan önironikus Mórát idézték abban a viszonyban, amely őt a majdan róla készülő szobrokhoz fűzte. Egyszerre szólalt meg ezekben a szövegrészletekben a szkeptikus hang és az öntudat, az állandó írói eljárásmódként is tekinthető önkicsinyítés és a belső tartás: „Négy rohamát visszavertem a szobrásznak, aki azt vette a fejébe, hogy megmintáz. Hagyjon nekem békét, nem vagyok én korunk hőse, se versenyló, se diktátor, se bokszbajnok formájában. Igaz, lírai költő koromban velem is megtörtént, hogy márványnak álmodtam magam a piac közepére és az volt a talapra vésve, hogy városunk szülötte. De már rég beláttam, hogy az ilyesminek a mi napjainkban nincs többé értelme…”
Móra nagyon szerethető karakteréről beszélve Medgyesi Konstantin szólt a páratlan népszerűségnek örvendő íróról, aki a főváros folyamatos vonzásában maradt meg félegyházinak és szegedinek – író-szerkesztőként a vidéki értelmiség jelképének –, miközben, mint országos jelentőségű alkotót tartották számon a legmagasabb irodalmi körökben. Érintette a „Kiskunfélegyháza és/vagy Szeged” témát is, könnyed eleganciával fejtve ki, miképpen lehet egyformán jelen az író mindkét város kulturális életében, amennyiben komolyan veszi a mondást: a túlvilágon addig él valaki, míg itt a földi életben beszélnek róla.
Az avatóbeszédet követően Kovács-Csonka Szilvia, a Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója, a Móra Ferenc Társaság elnöke beszélt a nap két szempontból is fontos vonatkozásáról: az író születésének évfordulójáról és arról a megtisztelő lehetőségről, amelyet a névadó szobrának felavatása jelent az intézmény számára. A ház sorsának legjelentősebb fordulataival együtt felidézte a felavatott Móra-szobor történetét is a felállítás szándékának megszületésétől – a már említett támogatások mellett – a Móra Ferenc Társaság által megírt két sikeres pályázatból történő megvalósulásáig.
Az igazgató asszony szavai után a leleplezett mellszobornál Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Móra Ferenc Társaság Kiskunfélegyháza Egyesület, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület és a Móra Ferenc Gimnázium helyezte el koszorúit.
Az ünnepi alkalom a Móra Ferenc Emlékházban folytatódott, ahol a koszorúzás után Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója mutatta be a jelenlévőknek a Népi Építészeti Program keretében felújított szülőházat. Elmondta, hogy a pályázathoz az önkormányzat nyújtotta az önerőt, s az így elnyert ötmillió forintot az épület állagmegóvására fordították: felújították a nádtetőt, falazatjavítást végeztek, korszerűsítették a villamoshálózatot, a munkálatokkal egyidejűleg pedig bővítették és megújították magát a kiállítást is. Ezt tekinthették meg az érdeklődők a háromosztatú parasztház helyiségeiben.
A nap mindkét fontos eseményét megtisztelte jelenlétével Móra Péter, aki személyében az író leszármazottjait is képviselte.
Jelenlét… Mennyire élt a szó ezen a napon! S hogy hogyan lehet folyamatossá tenni, működésben tartani azt a jelenlétet, amelyet a szobor szimbolizál? Erre is jött válasz felavatásának gesztusaiban.
Dr. Luchmann Zsuzsanna
Az esemény a Nemzeti Együttműködési Alap és Kiskunfélegyháza Város Önkormányzatának támogatásával valósult meg.
