Csollár Géza az év pedagógusa

Több mint két évtizedes nevelő-oktató munkája elismeréseként az Év Pedagógusa Díjat vehette át egyedüli félegyházi pedagógusként Csollár Géza, a Kiskunfélegyházi József Attila Általános Iskola biológia-kémia szakos tanára. A kitüntetés kapcsán életútjáról, motivációjáról és a szakma nehézségeiről is kérdeztük. Elmondása szerint az élményalapú tanítás, a kísérleteztetés és az erdei iskolák a leghatékonyabb oktatási módszerek.

– Hogyan került pedagógus pályára?

– Hatodik osztályos koromban döntöttem el, hogy tanár leszek. Egy Békés megyei faluban jártam általános iskolába, ahol a biológia-földrajz szakos tanárnő nagyon megszerettette velem a reáltárgyakat. Békéscsabára felvételiztem az akkor még Rózsa Ferenc Gimnázium emelt szintű biológia tagozatos osztályába. Itt a biológia- és a kémiatanárom is szakmailag nagyon felkészült, következetes és szigorú volt. A gimnáziumi évek során megszilárdult bennem az elhatározás, hogy pedagógus szeretnék lenni. Felvételt nyertem Szegedre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára. A diplomámat 2000-ben kaptam meg, majd Gyálon sikerült elhelyezkednem. A munkába állással párhuzamosan elkezdtem a kémia kiegészítő képzést is a Szegedi Tudományegyetemen, amit 2003-ban végeztem el. Gyálon 4 évig tanítottam 5-8. osztályos tanulókat, emellett osztályfőnöki feladatokat is elláttam. Az osztályom elballagásával én is munkahelyet váltottam. A feleségem félegyházi, így végül a városban helyezkedtem el. A József Attila Általános Iskolában 18 éve oktatok természettudományt, biológiát, kémiát, 2006 óta pedig folyamatosan osztályfőnök is vagyok.

– Melyik tantárgy áll Önhöz a legközelebb és melyik a diákokhoz?

– Leginkább a kémia tanítását szeretem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a tanárképző főiskolán korrekt és szakmailag is felkészült oktatókkal találkoztam, és az ott tapasztalt precizitás nagyon megragadt. A kémia pedig erre a precizitásra épül, egy nagyon következetes, jól tanítható, jól strukturált tantárgy. A gyerekek már kevésbé szeretik, mert szerteágazó tárgy és komoly matematikai alapokat igényel. A diákok inkább a természetismeretet és a biológiát kedvelik, hiszen ezek a mindennapokban is közelebb áll hozzájuk.

– Hogyan lehet megszerettetni a mai fiatalokkal a természettudományos tárgyakat?

– Erre két módszer, irány van. Az egyik az interaktivitás online feladatsorokkal, videókkal. Erre a módszerre a koronavírus-járvány idején rákényszerültünk, de személy szerint jobban preferálom a másik módszert, ez pedig a kísérleteztetés. Sajnos, az elmúlt időszakban erre nem volt lehetőség. A József Attila Általános Iskolában a kezdeményezésemre indult el, és három évig működött is a természettudományi gyakorlatok elnevezésű innovációs program. Ezen a heti egy órás tantárgyon csak a gyerekek kísérleteztek. Nagyon sok energiát és időt igényelt ezeknek az előkészítése, de megérte, mert ez volt a kedvence a gyerekeknek. Ezeken az órákon saját tapasztalati úton tudták elsajátítani a tananyagot. Abban az időszakban nagyon sok helyen jártunk versenyeken is, amelyeken komoly és szép eredményeket értünk el. A biológia esetében is szükség van valamilyen motivációra, ezt pedig vagy az élő anyagok bemutatásával lehet elérni, vagy egyszerű, rövid mégis látványos videókkal, amik felkeltik a gyerekek érdeklődését. Korábban többször tartottunk erdei iskolát Borsihalmon és Tiszaalpáron. Ezeken az ötödik és hatodik osztályos tananyagot lezárva, a saját környezettünkkel foglalkoztunk. Sok lehetőséget nyújtott a kísérletezésre, boncolásra a Móra Ferenc Gimnázium Öveges Laborja is, ahova szintén sokat jártunk a diákokkal. Az elmúlt években ez a személyes tapasztalatszerzés a járvány és az online oktatás miatt nagyon hiányzott a diákoknak és a pedagógusoknak is.

– Milyen versenyeken vettek már részt a diákok?

– A járványhelyzet előtt volt olyan év, amikor 10-12 versenyre is vittünk több mint 100 tanulót, de sajnos a vírus miatt az elmúlt években nem volt lehetőség versenyeztetésre. A korábbi években városi, megyei és országos versenyekre is készítettünk fel diákokat Dinnyés-Kis Zsuzsanna kolléganőmmel, jelenlegi intézményvezetővel. A 2010-es években például a Barangoló Versenyen vettek részt a diákok, amelynek döntője a budai hegyekben tartott terepgyakorlat volt. Rendszeresen jártunk a Curie Alapítvány Kémia és Környezetvédelmi Emlékversenyeire is. Részt vettünk már a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban szervezett Meleg István Kémiaversenyen is, ahol ebben a tanévben első helyezést ért el Elek János hetedik osztályos tanuló. Tiszaalpáron és Csongrádon is jártunk már kistérségi versenyen, de nagyon szépen szerepeltek a gyerekek a korábban megrendezett Apáczai Versenyen is. Az országos Kalandpróba versenyen eleinte résztvevőként szerepeltünk, majd a szervezők felkértek minket a megrendezésre és a versenyfeladatok összeállítására. Az iskola két saját versenye a Polip és a Dr. Csizmadia György Emlékverseny.

– Milyen nehézségekkel szembesül az oktatás során?

– Az anyagi megbecsülés hiánya mellett problémaként látom azt, hogy a társadalmi változások egyre inkább jelen vannak az iskolában. Sok esetben nem is gyerekekkel, hanem sokkal inkább a családi házzal nehéz szót érteni. Régen olyan elvárások voltak az iskolákban, amelyeknek mindenkinek meg kellett felelni. Ma ezzel szemben a társadalom egyre inkább azt erősíti a fiatalokban, hogy mindenki egyedi, egyéni és sokszínű. Egy 30 fős osztályban azonban nagyon nehéz mindenkit egyéniségként kezelni, és úgy oktatni, hogy az mindenki tudásának és képességének megfeleljen. Az iskolában természetesen próbáljuk ezt a lehetőséget nyújtani, igyekszünk mindenkit egyénileg felkészíteni. Gondolunk azokra is, akik képesség-problémákkal küzdenek és azokra is, akik tehetségesek. Azok, akik nem látják ezt a pályát belülről, nem tudják, hogy a tanítási időn kívül is mennyi idő és energia kell a munkához, legyen szó a dolgozatok javításról vagy egy kirándulás megszervezéséről.

– Mi motiválja, hogy a nehézségek ellenére mégis a pályán maradjon?

– Pedagógusnak lenni mintaadás és értékközvetítés is. Egyrészt a gyerekek visszajelzései engem is motiválnak arra, hogy folytassam a munkát. Másrészt nagyon jó és összetartó a tantestület, próbálunk egymásnak és a gyerekeknek is segíteni. Emellett a szülők nagy része is megbízik bennünk és támogatja az iskolát. A munkában a családom is teljes mértékben támogat, ami elengedhetetlen ebben a szakmában.

– Mit jelent az Év Pedagógusa elismerés?

– Ezzel a jelenlegi intézményvezetés elismeri a munkámat. Motiváció, hogy tovább folytassam a hivatásomat.

– Milyen tervekkel kezdi majd az új tanévet?

– Ebben a szakmában folyamatos megújulásra van szükség, de nincs teljes megújulás, nincsenek teljesen új módszerek. Szeretnék újra visszanyúlni az élményalapú tanuláshoz, vagyis kísérleteztetni és újra erdei iskolába vinni a tanulókat. Sajnos, napjainkban az online tér egyre erősebb, de az csak valóságosnak tűnő élményt nyújt, én azonban valóságos élményt szeretnék adni. A járványhelyzet miatt a versenyeztetésre sem volt lehetőség, szeretném ezt is újra beindítani, és újra élettel megtölteni az iskolai versenyeket. Bízom benne, hogy a Reál és mérés munkaközösség-vezetőjeként néhány év alatt sikerül újra olyan helyzetet teremteni az iskolában, mint amilyen a járvány előtt volt.

G. E.

Fotó: Fantoly Márton