Koszorúzás és megemlékezés volt a Petőfi-szobornál
Képgaléria
Koszorúzás következett, az emlékezés virágait elhelyezte Kiskunfélegyháza Város Önkormányzata, a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, a Szent Benedek PG a. osztálya, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület, a Veled a Városunkért Egyesület, a Móra Ferenc Gimnázium, a KSZC Kiskunfélegyházi Közgazdasági Technikum és a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület.
Juhász István, Kiskunfélegyháza díszpolgára, nyugalmazott pedagógus ünnepi beszédében felidézte halhatatlan költőnk életét gyermekkorától kezdve. Részletesen ismertette pályájának állomásait, amely alatt megteremtette a népi, nemzeti költészetet, a szellemi hazát, amely a világban minden magyar számára otthont ad. Felhívta rá a figyelmet, hogy a költő példát adott becsületből, tisztességből, jóságból. Petőfi Sándor életének legnehezebb napjait ismerhettük meg Juhász tanár úr beszéde által, aki szenvedélyesen, szuggesztív módon, versrészletekkel tarkítva segített a hallgatóságnak elmélyülni költőnk lelkének mélységeiben.
– Honfitársaim! Ne keressük Petőfit a sírban! Ő a kanyargó Tiszában van, amelynek sima tükrén nyári napok alkonyulatánál a nap piros sugarai, mint megannyi tündér táncot járnak. A Kiskunságban van ő, amit átölel a Duna-Tisza karja, s mint mosolygó gyermekét az anya, úgy tartja ölében. És a Hortobágyban van, a dicső Rónaságban, ami hasonlatos az Isten homlokához (…). Petőfi itt van az életünkben, itt van velünk, itt és most is. Szikrázik a napsütésben, susog a szellőben, olykor dörög a mennybolton és esténként itt ragyog fölöttünk a csillagokban, hogy odataláljunk a szeretteinkhez és a hazánkhoz, mert a nagyvilágon e kívül nincsen számunkra hely (…). Töltsék meg szívünket az ő igéi, hogy ne felejtsük el, mi a dolgunk magyarként itt a földi létben, az életünkben – fogalmazott Juhász István.
A beszéd után Fekete Zoltán és családja: Petőfi él című zenés műsora következett, majd Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatójának gondolatait hallhatta a közönség. Az igazgató hangsúlyozta, hogy mennyire fontos az emlékezés.
– Az emlékezés, az egy nagyon kényes dolog, hiszen ahogy múlik az idő és halad, a feledés közbejátszik. Már lehet, hogy másként emlékeznek az utánunk jövők. Múlnak az évek, az évtizedek, akár száz, akár kétszáz év és már egy kicsit más lesz a megemlékezés. Én azt gondolom, hogy a megemlékezés nagyon fontos, hiszen kötelezettség, kötelesség és feladat is. Őrizni kell a lángot, de talán a legnagyobb feladat továbbadni – mondta el Mészáros Márta.
Hozzátette: a Petőfi 200 Emlékévhez a Kiskun Múzeum is kapcsolódik, amelyekhez sikerült pályázati támogatásokra szert tenni. A most megvalósult kiállítás is az egyik nyertes pályázat eredménye, amit szeretettel ajánlott a megjelentek figyelmébe.
Samu Csilla múzeumpedagógus a folytatásban ismertette a szabadtéri kiállítás keletkezésének körülményeit. Az Én Petőfim című tárlat a Holló László Képzőművész Kör galériája előtti téren szeptember 15-éig látható.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
