Rabi-Dányi Zita, a bankárból lett kutyafotós
Képgaléria
Borítókép: Szmilkó Kinga
A két kutyás fotó Rabi-Dányi Zita tulajdona
Zita az idáig vezető utat így összegzi: kellett az anyagi biztonság, amit az alkalmazotti viszony meg is adott, de érezte, hogy a lelke másra vágyik. Aztán volt egy sorsdöntő beszélgetése az egykori főnökével arról, hogy mivel tudunk nyomot hagyni a világban földi létezésünk után, és rájött, hogy számára ez a fotózás. Erre a beszélgetésre – mondja – azóta is gyakran visszagondol.
– Mi fogott meg a portréfotózásban?
– Szeretem a benne rejlő humort és hogy kapcsolatokat teremthetek általa. A portréfotózásban mindenekfelett a kapcsolódás, ami a legfontosabb. Ráérezni a személyiségre, a motivációra és ezt megjeleníteni úgy, hogy az is megjelenjen, ahogy mi látjuk a modellt.
– Hogy került képbe a kutyafotózás?
– Nekünk is van két kutyánk. A fotográfusképzés kezdetével adta magát, hogy itt vannak ők állandó modellként. Gyorsan ki is derült, hogy jóval nehezebb téma ez, mint messziről tűnik, mégsem éreztem egy percig sem, hogy ne lenne türelmem újra és újra megörökíteni a gyönyörű kutyaszempárokat.
Az emberek egészen máshogy működnek, mivel nekik van egy kialakult kép a fejükben magukról, a testükről, az arcukról. Ezektől a gátaktól nehéz szabadulni.
A kutyák igazi pózerek a személyiségük mégis zabolátlanul van jelen a fotókon. A közös fotózásokon tudják, hogy most valami más fog történni, mint a megszokott napokon. A kutyus a gazdira figyel, én pedig megörökítem azokat a pillanatokat, érzelmeket, melyek ott vannak köztük. Ha úgy tetszik, motiválják egymást: jobban feloldódnak az emberek is, amitől a viszontlátott képi világ valóságosabb, kliséktől mentes lesz.
– Melyik volt eddig a legkedvesebb fotózásod?
– Felkértek egy alomfotózásra, amikor hat, héthetes kis szőrgombolyagokról kellett képeket készítenem. Egy ilyen jellegű fotózás nem egyszerű feladat, de a kölykök játékossága és a humor, – ami elengedhetetlen összetevője a kutyás létnek – felejthetetlen élménnyé varázsolta ezt a délutánt. Ebből is látszik, hogy nem kell trükköket tudnia az állatnak a kamera előtt, mindegyikük igazi egyéniség egytől egyig.
– Tagja vagy egy szegedi fotós közösségnek. Mi a közös munka célja?
– A csoportunk neve E539, ami az analóg fotográfiában használatos fixírsó, azaz a nátrium-tioszulfát (Na2S2O3) élelmiszeripari képletéből ered. Kis Péter, egykori fotós tanárunk mellett Kocsír Anikó fényképész társam és én alapítottuk a közösséget, ami jelenleg 32 tagból áll. Nagyon fontos számunkra a demokratikus alapokon nyugvó működés, így minden csapattagra egyenlőként tekintünk, mindenki véleménye és részvétele nagyon fontos. Mi egymástól és egymásért szeretnénk tanulni a közös nyelvünk, a fotográfia által. Ennek érdekében minden félévben közösen kialakított témaháló mentén, neves külső előadókkal, fotográfusokkal szervezünk előadásokat, workshopokat. Eddig egy nyilvános megjelenésünk volt, Szeged új képeslapjai címmel.
V. B.
