Titkok a levéltárból – Szerzetesrendek Félegyházán: Pálosok
Ferencszállás a 13. században beköltöző kunok egyik települése volt. A templommal is rendelkező falu azonban a török időkben elpusztult. Az elhagyott település területét hosszú ideig Kecskemét használta legelőként, majd a jászkun önmegváltás után Kiskunfélegyháza pusztája lett. A legenda szerint 1791-ben egy pásztor Szűz Mária alakját látta kiemelkedni abból a forrásból, ahová egykor a korábbi templom oltáriszentségét a törökök elől rejtették. A csodás látomás híre gyorsan terjedt, és egyre többen keresték fel imádkozva, zarándokolva a forrást. Egy környékbeli tanyasi ember betömette a forrást, a víz azonban fokozott erővel tört fel újra, immár kúttá szélesedve. A hívők különösen Pünkösdkor és Mária-ünnepeken keresték fel nagy számban a Szentkútként nevezett kegyhelyet, ahol számos csodás gyógyulást is feljegyeztek. A jámbor hívek adományaiból 1875-ben templom, 1896-ban kápolna épült a területen. Az ótemplomi plébános 1885-ben engedélyezte a szentkúti búcsújárást, 1888-tól a város átvette a kegyhely feletti kegyuraságot. Már a 20. század elején felmerült, hogy Szentkút állandó lelki gondozást nyerjen. A terv azonban csak 1934 után kezdett konkrét testet ölteni, amikor is a pálos rend visszatérhetett Magyarországra.
A pálos rendet 1250 körül alapította Boldog Özséb esztergomi kanonok, aki az addig szétszórtan élő remetéket közösséggé szervezte. A Remete Szent Pált mintaképéül választó rend gyorsan terjeszkedett, rendházakat alapítottak Magyarországon kívül Lengyelországban, Horvátországban, Ausztriában, sőt, Rómában is. A középkorban és a kora újkorban igen népszerű, magyar szellemiségű rend magyarországi működését II. József császár intézkedése akasztotta meg: 1782-ben kihirdette a rend eltörlését. A pálos rend túlélését a lengyelországi Częstochowa monostora nyújtotta. Több sikertelen visszatérési kísérlet után, 150 év elteltével lengyel pálosok segítségével tudott a rend ismét házakat nyitni hazánkban, először a Gellért-hegyi Szikaltemplomot vehették birtokba, majd Pécsett telepedtek le.
A kiskunfélegyházi közgyűlésen először 1937 augusztusában vetődött fel annak lehetősége, hogy a szentkúti búcsújáróhelyen való megtelepedésre pálos szerzeteseket kellene meghívni. Az ezzel kapcsolatos polgármesteri előterjesztésre 1938 decemberében került sor. A szerzetesek 1940 májusában vették át ünnepélyesen a Félegyháza határában lévő kegyhelyet. Később megépült itt a pálos kolostor első szárnya, a templom pedig sekrestyével bővült. A pálos atyák a félegyházi Újtemplom plébániájának hűséges segítőtársaivá szegődtek a ferencszállási hívek lelki gondozásában. A tanyasi iskolákban hittant tanítottak, a szentkúti templomban tevékeny lelkipásztori munkát folytattak. Áldásos tevékenységüket azonban félbeszakította a politika. A pálos rendet is érintette a szerzetesek nyilvános működését ellehetetlenítő 1950. évi törvényerejű rendelet. 1952-ben pedig Kiskunfélegyháza város joghatósága is megszűnt Szentkút felett: ebben az esztendőben vált a korábbi félegyházi határrész önálló településsé, Petőfiszállás néven.
Ónodi Márta
