Szeptemberi köszöntő
Még nem késett anziksz – vagyis olyan képeslapféle – az év 9. hónapjához, ami amúgy septem, vagyis 7. a régi rómaiak szerint, de aztán némi kavarodás után beállt a naptári rend.
Kedves Szeptember, Őszelő, Földanya – ez milyen szép! – Szent Mihály hava! A megszólításodban már benne van minden, úgyhogy üdvözöllek, szeretettel. Most mondta be a rádió, a tv és egyéb tájékoztatásra alkalmas eszköz tizedjére, hogy jé! megkezdődött az iskola. Ez minden évben – évtizedek óta – csodanagy meglepetést szokott okozni, mint amikor jön a Mikulás. Tudni tudjuk, csak nem sejtettük – klasszikus filmidézetet felhasználva, szabadon. Mondjuk, a tanítás kezdődik, így pontosabb lenne, bár ez se, mert ma még könyvet osztottak, a gyerekek megismerték azt, aki máshonnan, esetleg még onnan is túl, vagy lebukott, de őt ismerték már tavalyról, szóval mindenki ott volt az első négy órán, az ofő – osztályfőnök – az élen. Ezt még ki lehetett bírni. Aztán nehéz lesz a táska telepakolva – amúgy is az, tök üresen, de most ez a márka a menő, úgyhogy a gyerek cipeli nagy lelkesen, kb. 2 hétig. Valahogy így ment ez mindig, csak most még bonyolultabb az egész. Van vagy 3 évtizede, amikor az egyik tanítványom roppant komolyan közölte, nem véletlen, hogy ezen a napon tört ki a 2. világháború. Vagy fordítva.
Pedig milyen szép hónap vagy! Tudod, gyümölcsök, zöldségek, befőzés, savanyítás, – pályinka! emelte fel mutatóujját Pali bácsi a felsorolást hallva –, előtte mindezen hozzávaló gondos leszedése, szomszédok egymás közti árucseréje – adok szilvát szívesen, majd adol érte egy kis levit – alapon. Esetleg az alkotórészek piacról, mai napság boltból való beszerzése, hű de drága lett tavaly óta! felkiáltással.
Ezt ki-ki megoldja valahogy. Az ünnepeket meg bemondják, vagy szakmailag tudják, akikre tartozik. Nemzetközi és világnapok persze vannak, miért lennél te oly szegény, hogy ne? S ha már iskola, lesz írni-olvasni tudás nemzetközi napja, egyúttal a büntetés-végrehajtók is ünnepelhetnek. Aztán a mozdonyvezetők, meg mi is, hisz 1847-ben te hoztad a Pest-Szolnok közti vasútvonalat. Nem tudod, akkor volt-e átszállási menetjegy? Mert tegnap – igaz, az még az augusztus sara – koromsötét estébe hajlóan ezt is kért volna a vonat lelkiismeretes őre, de aztán látva nyilvánvaló értetlenkedésünket, letett róla.
Emlékezzünk meg azokról – családtagokon kívül – akiknek sokat köszönhetünk: Kossuth és Széchenyi, no meg azért az okosteló nyomkodása közben Puskás Tivadarra is fordítsunk néhány kósza gondolatot, aki a telefonhírmondó feltalálásával elindította a lavinát. Halk hurrá.
Na, még két esemény, ami érint mindenkit: a takarítási világnap, amikor egy emberként ragad porrongyot a bantu törzsfőnök neje és az angol kiránynő takarítónője. 22-én meg autómentes világnap, lehet gyakorolni, gyúrni a következő hónapra, amikor már majd mindegyik az lesz. Ez a megjegyzés az ördög falra festésének tipikus példája volt, nem gondoltam vérkomolyan.
Szóval, kedves hónap! Megpróbáljuk úgy csinálni, hogy jó legyen. Hisz csupán egy sóhajtásnyi idő, és kopogtat az ajtón az október.
Salánki Anikó
