Papp Viktória – aki mer, az nyer
– Hogy jut időd, energiád ennyi mindenre?
– Már kislány koromban tele voltam tervekkel. Színész, állatorvos, vagy mérnök szerettem volna lenni. A Közgében érettségiztem, a középiskolai éveim csodásan teltek. Aktívan részt vettem az iskola életében, programjainak szervezésében. Orosziné Gulyás Ildikó tanárnőmnek köszönhetően megszerettem a közgazdasági tantárgyakat, aki bátorított, hitt bennem. Szaktantárgyi versenyekre nevezett be, ezeken eredményesen szerepeltem. Ez inspirált, hogy még jobb legyek, küzdjek a kitűzött álmaimért. Egészen korán elterveztem, hogy a magam ura szeretnék lenni felnőtt koromban és ezt egy vállalkozás elindításával képzeltem el. A családom eleinte nem lelkesedett az ötletemért, de belátták, hogy a kitartás és az akarat sikerre vezethet.
– Nemrégiben indítottad el saját a vállalkozásodat, aminek keretében egyedi dekorációs termékek kivitelezésével foglalkozol. Milyen lépések vezettek idáig?
– Az egyetemi éveim alatt bolti eladóként és a vendéglátásban dolgoztam, hogy valamelyest csökkenteni tudjam édesanyám anyagi terheit. Friss diplomásként a Közgében kezdtem tanítani, de hamar rájöttem, hogy a pedagógus bérből nem tudom fenntartani magam és mellette megteremteni egy olyan pénzügyi alapot, amivel képes leszek a jövőmről gondoskodni. Az elmúlt években néhány munkahelyen megfordultam a gazdasági szférában, majd vissza-visszatértem a tanításhoz is, de a megfelelő anyagi alapokat egyikkel sem tudtam megteremteni. Egy töltőállomás vezetőjeként dolgoztam, amikor megfogalmazódott bennem: a saját hasznomra szeretném fordítani most már azt a tapasztalatot, tudást és energiát, amire szert tettem. Én a nehézségek közepette is mindig azt vallom, hogy félig tele a pohár, vagyis mindenből a legjobbat szeretném kihozni. Amikor felmondtam, úgy voltam vele, hogy most jött el az én időm és belevágok a saját vállalkozásomba.
– Tudom, hogy az állatok kiemelt helyet foglalnak el a szívedben.
– Igen, viccesen azt szoktam mondani, hogy én már járni is kutyába kapaszkodva tanultam meg. Ez az állatszeretet a mai napig fontos része az életemnek, amiből több jótékonysági rendezvény is életre kelt már. Tetszett az állatorvosi pálya is, de be kellett látnom, hogy a kémia nem a legjobb barátom. Még diákként belekezdtem a mini bullterrierek tenyésztésébe, viszont amikor meg kellett válni a kicsiktől, rájöttem, hogy ez nem nekem való. Később megismerkedtem a canicross-sal – amikor gazda és kutyája együtt futnak – és ezt nagyon megszerettem.
Részben saját élményeimből táplálkozva elköteleződtem a felelős állattartásra való nevelés mellett, számos érzékenyítő előadás mellett kutyás fejlesztő órákat is rendszeresen tartok zömében félegyházi nevelés, oktatási intézményekben. Közösen a kutyámmal a Hírös Rescue Teamben kutató-mentő feladatokat tanultunk meg és imádtunk geocachingelni is, ami egy kreatív játék a természetben. A sors idén elvette őt mellőlem, ami nagyon megviselt, de mennem kell tovább az úton.
– Hogyan született a könyvírás gondolata?
– Néhány balul sikerült párkapcsolat és próbálkozás után úgy gondolom, hogy megtaláltam a másik felemet. A páromnak egy mezőgazdasági vállalkozása van, amiben én is aktív szerepet vállalok. Ha kell, akkor traktorra ülök és segítek a földeken. A könyvem az elmúlt néhány év szívügyekben tapasztalt sikertelenségét dolgozza fel humorral és öniróniával tűzdelve. Jól esett kiírnom magamból, reményeim szerint hamarosan nyomtatásba kerül. Bízom benne, hogy hitet adhatok másoknak. Én ugyanis most már a helyemet vagyok, csupán egy kisbaba hiányzik, de reméljük, a Jóisten ezt is hamarosan megadja nekünk.
V. B.
