Petőfi Sándor és Aszód kapcsolatával ismerkedhettek a könyvtárban
Képgaléria
A Petőfi Sándor Városi Könyvtárban megrendezett előadáson Abonyi Szilvia, a könyvár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta az előadót. Megtudtuk, hogy Sepsiszentgyörgyön született, alap- és középfokú tanulmányait Kisvárdán és a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen (KRE) magyar és történelem szakos, a Metropolitan Egyetemen politikai kommunikációs tanácsadó diplomát szerzett. 2012-ben doktorált a Debreceni Egyetemen irodalom- és kultúratudományból. Polgármesterré választása előtt a KRE adjunktusaként régi magyarországi irodalmat tanított. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének, az aszódi református gyülekezet presbitériumának és elnöke az Aszódon működő Minden Csak Átmenet Lokálpatrióta Egyesületnek. Családjával 2008-ban költözött Aszódra, ahol kezdettől fogva igyekezett bekapcsolódni a város kulturális életébe és megismerni a település tiszteletreméltó múltját, hagyományait.
Dr. Pénzes Tiborc Szabolcs előadása kezdetén elmesélte, hogy dr. Tarjányi József kalauzolta városunkban, bemutatta neki a kiskunfélegyházi Petőfi-kultuszt, ez emlékhelyek közül néhányat, amiért nagyon hálás volt.
Előadásában bemutatta Petőfi Sándor és Aszód kapcsolatát, azt a néhány évet (1835 – 1838), amikor a költő a településen élt, járt iskolába, szerelmes lett és még a színészet is felkeltette érdeklődését. Térképen megjelölte az akkori házat, ahol Petőfi lakott, az iskolát, ahová járt és alapos részletességgel mutatta be azokat a hölgyeket, akik a lánglelkű költőnk szívét vélhetően megdobogtatták Aszódon.
„Aszód! Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam… akarom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni. 2. Itt voltam először szerelmes. 3. Itt akartam először szinésszé lenni. A verselés a szerelem eredménye volt. A szinésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú.” (Petőfi Sándor: Úti jegyzetek)
Az előadó megismertette a hallgatósággal a későbbiekben azokat a szobrokat, emléktáblákat és épületeket, amelyek Petőfi Sándor nevéhez köthetők, megtudtuk többek között azt is, hogy ha valaki a városba érkezik, még a vasútállomáson is talál Petőfi-emlékművet, jelezve a helység fontosságát a költő életútjában. Nagyon sok helyen köszön vissza a Petőfi név a mindennapokban, amelyre az irodalomtörténész így reagált: – Ha ezeket kronológiailag áttekintjük, akkor azt látjuk, hogy minél inkább távolodunk Petőfi, mint költő személyiségétől, egyéniségétől, annál inkább egy kiüresedett, mozgalmi jellegű kifejezés lesz az, hogy Petőfi Sándor. Ez a legnagyobb gond. (…) Nem elégedhetünk meg azzal, hogy épületeket újítunk fel a bicentenáriumon, hanem igenis újra elő kell venni ezeket a verseket! Akinek van ehhez akarata, képzettsége, szándéka, kutassa újra a témát. De a legfontosabb, hogy minél több emberhez próbáljuk eljuttatni azt a költészetet, amit Petőfi Sándor képvisel – mondta el végül dr. Pénzes Tiborc Szabolcs.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
