Jaksa Péterné, Nagy Ilona (1985-ig Gémes Gézáné) emlékére
1941. május 4-én született Pálmonostora tanyavilágában. Szegénységben, félárvaként nőtt fel. A 8 osztály elvégzése után kiváló képességei dacára a továbbtanulásról nem is álmodhatott, hisz 12 éves korától már megkereste a kenyerét. Sokszor elmondta nekünk, milyen büszke, hogy a gyermekei, unokája beteljesítette az ő álmait is. Egész életét végigkísérte a tudásszomj, ami idős kora mindennapjainak is része maradt. Ez segítette abban, hogy megtalálta helyét ebben a rohamosan változó világban is.
Életéhez, nyitottságához méltó a búcsú, amely édesanyám kívánságát és rendelkezéseit követi. Néhány éve átgondolta, utánajárt, majd közjegyzői okirattal hivatalossá tette, mi történjen a halála után. A Szegedi Tudományegyetem ÁOK Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézet javára felajánlotta önmagát orvostudományi kutatásokra, hogy segítse az orvostanhallgatók oktatását. Azt vallotta, hogy az életét meghosszabbították az orvosai, és bár nem tanulhatott szervezett keretek között, legalább elhunyta után hagy szolgálhassa az oktatást, a tudást.
Egyik barátnőm úgy fogalmazott, hogy hűen tükrözi ez a nemes cselekedete, ahogyan egyesült édesanyámban a szív és az értelem. Az egyetemi kar levele ezzel zárul, megköszönve az elhatározást: "Itt holtak tanítják az élőket".
Második kívánsága, hogy mivel nincs lehetőség temetői szertartásra, családja, rokonai és barátai egy lelki üdvéért mondott misén búcsúztassák el őt.
Hálásan mondok köszönetet a kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony Templom főplébánosának a szeptember 6-án tartott méltó, szívet-lelket megérintő miséért. És köszönöm mindazoknak, akik részvételükkel megtisztelték, és megemlékeztek az édesanyámról, a lányom nagymamájáról.
Lánya: Gémes Tünde
Kecskemét, 2022.09.07.
