Újra megemlékeztek a szervdonorokról
Képgaléria
A 33 éves, életerős fiatalember, sportoló Csikós József 2011-ben hirtelen bekövetkezett halála hívta életre azt a kezdeményezést, amit családja azóta is rendületlenül ápol. Szülei és testvére elkötelezett zászlósai a szervadományozás szélesebb körben való elfogadtatásának. 2018-ban a kiskunfélegyházi Alsótemetőben felavattak egy emlékhelyet, ahol azóta számos elhunyt neve kapott helyet, akiknek szervei életeket tettek szebbé, gondatlanabbá. Néhány éve a Csikós család és a fiuk egykori barátai létrehoztak egy alapítványt, amelynek segítségével az életben maradt hozzátartozókat, valamint a szervátültetetteket aktívan támogatják.
– Azt hiszem, a temető az a hely, ahová kijőve találkozunk a veszteség érzésével. Mindannyian megéltük már ezt az érzést. Ha körbe tekintünk és megnézzük az emlékműveket, mindegyik megemlékezik egy emberről, egy családról, egy sorsról. Itt azonban egy olyan emlékmű van, ami sokkal nemesebb célt szolgál. Nemcsak az elmúlókat szimbolizálja, hanem azokat a bátrakat is, akik itt maradtak és mertek felelősségteljes döntést hozni. Emléket állít egy nemes kezdeményezésnek, amely ugyan vérző szívvel, de mégis hosszú időre emlékezetünkbe vési, hogy az élet múlandó, de az általunk megteremtett értékek a világörökségnek és a mindenségnek fenn fognak maradni – osztotta meg gondolatait Csányi József.
– Azt gondolom, hogy nagyon nagy szükség van erre a megemlékezésre. Időről időre meg kell állnunk, mert olyan témát képviselünk, ami nemcsak minket, hanem mindenkit meg kell, hogy állítson. Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a lakosság tájékozottsága az elhunytból történő szervadományozással kapcsolatban támogatásra és fejlesztésre szorul. Tisztában vagyunk vele, hogy többen lennének szervadományozók, mint ahányan felismerik az erre vonatkozó szabályozást, vagy mint akik meg is beszélik a saját szerveik adományozásáról szóló döntéseiket otthon, a családtagjaikkal. A száraz tények és jogszabályok mellett nagyon fontos, hogy emberi léptékkel tekintsünk a múlt eseményeire és az előttünk álló kihívásokra. Önök közül sokan nehéz emlékkel, gyásszal, veszteséggel érkeztek ide. Kizárólag önök tudják elmondani, hogy egy hirtelen tragédia átélése során az elvesztett családtaggal kapcsolatos gyönyörű és gazdag emlékek mellett abban a pillanatban mégis volt egy felszabadító gondolat, egy csodálatos lehetőség, hiszen a legszeretettebb hozzátartozó még a halála után is segített. Egészen pontosan, életet mentett szervei adományozásával. Mégpedig olyan emberek életeé mentette meg, akiknek nincs más lehetőségük a túlélésre, vagy ezzel hosszan tartó és jó minőségű életet kaptak. Büszke vagyok arra, hogy olyan társadalomban, embertársi közösségben élhetek, ahol láthatom a mindennapokban megvalósulni az egymás iránti szeretetet, a segítségnyújtást és szolidaritást.
A hirtelen és nem várt pusztító agykárosodás következtében gyorsan kialakuló agyhalál esetén, amikor felmerül a szervadományozás, már nincsen lehetősége az elhunytnak döntést hoznia. Azért kell erről beszélni, mert bár a tavalyi évben 320 sikeres szervátültetés történt, de a napi adatok szerint 1254 honfitársunk van transzplantációs várólistán. Ők azok, akik várják a telefonthívást, amely számukra a helyreállt és megújult élet reményét adja. Beszéljük a szervadományozásról – hívta fel a hallgatóság figyelmét dr. Mihály Sándor.
– Négy éve ilyenkor egy rendkívüli élményben volt részem, amikor először kaptam meghívást Kiskunfélegyházára, ahol több donorcsaláddal is találkoztam. Nehéz volt megtalálni a megfelelő mondatokat akkor, amikor őket óriási tragédia érte, én pedig mérhetetlen örömről és egy tartalmas életről számolhattam be.
Két héttel ezelőtt ünnepeltem a 27. veseszületésnapomat. Ilyenkor visszaemlékszem a sok éven át tartó küzdelemre, melynek alappillére volt a szigorú diéta, a fegyelmezett életvitel, majd később a dialízis. Feltörnek bennem az emlékek azokról a hónapokról, amikor kilátástalannak láttam a jövőmet. Ahogy telik az ajándékba kapott életem, egyre fontosabbak számomra azok az érzések, amik ilyenkor hatalmukba kerítenek. Mérhetetlen hála van bennem azokért az emberekért, akik a szívünkben élnek attól a perctől fogva, hogy egy új életet kaptunk.
Berente Judit egy Vass Albert idézettel zárta beszédét:
„A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata.”
Végezetül Csikós Józsefné köszöntötte a megjelenteket az alábbi szavakkal: – Egy hozzátartozó elvesztése mindig súlyos trauma a családnak és mély gyászba sodorja az életben maradottakat. A fájdalmas baleset, vagy hirtelen halál azonban bizonyos esetekben életet menthet. A szervátültetés vagy más néven transzplantáció kevés szót kap mindennapjainkban. A donorok ismeretlenek maradnak, holott a beavatkozás gyógyulást, új életet jelent a beteg emberek számára.
Ezen a jeles napon azokra a hősökre emlékezünk, akiknek az életük vége egy, vagy több ember újjászületését jelentette. Ők a szervdonorok. A tiszteletükre készült ez az emlékhely 2018-ban, ahol szervátültetettek és donor hozzátartozók együtt fejezhetik ki szeretetüket és hálájukat. Mi, donorcsaládok büszkék vagyunk arra, hogy szerettünk életet mentett, és méltóképpen őrizzük emléküket.
V. B.
