Búcsú a szeptembertől, légy üdvözölve október!
Remélem, átadva a stafétabotot "ember" hónapként két, az év utolsó "emberese" közé szépen beékelődő októbernek, rábízol néhány szép, gyümölcsillatú napot, azt se bánjuk, ha többet. A begyűjtés, magvető, mustot hozó, mindszentek hava nevében – "oct" – nyolc – hordozza a régi naptári elnevezést, de tudjuk, hogy ez már a 10. az évben. A nap még próbálkozik, de egyre később pitymallik – szóval virrad, világosodik –, és este hamarabb lesz sötét. Vigyázni kell, hisz a statisztika szerint – s a számok nem hazudnak – ebben a hónapban van a legtöbb baleset. Nemcsak te tehetsz róla, kedves október, bár a köd, a sáros-csúszós út eléggé nehézkessé teszi a közlekedést, hanem az ember, aki még úgy érzi, hogy nem kell annyira figyelni. De kell! Mert ugye csillagászatilag a Mars és a Szaturnusz közötti kapcsolat is olyan, hogy jöhet az emberre jó is, rossz is – ez utobbit a horoszkópok mondják, építve a csillagászati előrejelzésekre.
Maradjunk a jónál, de ne csak várjuk, tegyünk érte! Annyi világnapod, nemzetközi meg csak a miénk, magyaroké napod van, hogy felsorolni is nehéz lenne. Képzeld, van olyan, hogy akár 4-5 eseményt is ünnepelhetnénk, vagy legalább gondolhatnánk rá. Mivel kezdjem? Az elején: tehát holnap 1-je, zenélhetnénk, köszönthetjük az időseket, a mellrák elleni küzdelemre rózsaszínbe öltöztetett épületek és közös gyaloglások is figyelmeztetnek, a vegetáriánusok recepteket cserélhetnek. Van ám világheted is, a világűr van 4-e 7-e között górcső, avagy távcső alá téve. Összeszedtem – csak úgy viccből, hogy mosoly is legyen azért – egy mondatban, hogy is nézne ki a világnapjaid egy szeletkéje, életképileg.
A postások, akik főleg a hegyvidéken gyalogolnak, nem híznak el, lelki egészségük is rendben, sokat mosnak kezet, szeretik az állatokat, ők tudnak mindenről: szólnak, ha a faluszéli házacskában napok óta nem észlelnek mozgást, és ők is várják a te 15. napodat, amikor megkezdődik a szüret. Egerben ezt Teréz-szedésnek is hívják.
Mi, kis hazánkban 6. napodon gondolunk az aradi vértanúkra.
23-án a fiatalok kipirult arcára, akik újra harsogták azon az őszön a Nemzeti dalt, aztán néhány nappal később lánctalpasok tiporták a sárba a lyukas zászlókat. Tudjuk, bármelyik napodon kisüthet a nap, de beborulhat és eshet langy zápor helyett jegesen csípő eső is, s elővehetjük a strapabíró őszi cipőnket, nem úgy, mint szegény cinege, akinek ugye nincs.
4-én ne csak gondoljunk meg posztoljunk szép kis cuki állatkákról fotókat, hanem tegyünk is értük, nem a világnap miatt, hanem emberségből. S ne csak egy nap. Teljen el minden napunk úgy, hogy emelt fővel, vidáman léphessünk át novemberbe. Kedves október! Mi megtesszük, ami tőlünk telik, de igazad van, igyekezhetnénk egy kicsit jobban is. Figyelj ránk, törődj velünk!
Salánki Anikó
