Titkok a levéltárból – A Daru utcai bordélyház
A prostitúció minden város történetének része, így Kiskunfélegyházáé
is, ahol – Bács-Kiskun megyében egyedülálló módon – páratlan forrásanyag maradt fenn ebben a témában. A rendőrségi iratok között például szép számú, kéjhölgyeknek kiállított hatósági igazolvány (bárca) található.
A mai Korond utca sokáig az egykor itt állt bordélyház révén az Öröm utca nevet viselte, de a századfordulón a Bokor utcában is működött egy hasonló intézmény. A harmadik, Daru utcai bordélyház pedig ma is része a városképnek, igaz, az épületnek már más a funkciója, és jelentősen át is alakították.
A Daru (egykori Kinizsi) utcai bordélyházat Kiskunfélegyháza legjelentősebb dualizmuskori építőmestere, Ujszászy János tervezte 1903. január 28-án annak a Győri Jánosnak és nejének, Udvari Veronikának a megbízásából, akik korábban (majdnem két évtizedig) az Öröm utcai nyilvánosház tulajdonosai voltak. A tulajdonosok által csak „éjjeli mulató hely”-nek nevezett épület rövid idő alatt felépült, 1903. október 8-án már a szabályszerű használatbavételi engedélyt is kiadta a városi tanács. Neoreneszánsz tagozatai az Ujszászy által tervezett, főként a Kossuth utcán álló emeletes házakat idézik. Ennek az épületnek azonban teljesen más volt az alaprajza, ami nyilvánvalóan a sajátos funkcióval magyarázható. Az L alakú épület személyi bejárata mellett egy tágas szalon, a mögött pedig hosszú szobasor húzódott. A kocsibehajtó az udvarra vezetett, amelynek hátulsó részén emelték a konyhát, éléstárat és a mosókonyhákat. Az épület téglalábazata, magasra helyezett koronázópárkánya, elkülönített személyi és gazdasági bejárata kiemelte a környező parasztházak tömegéből, a historizáló építészet értékes emléke volt.
Az épületnek nem is az esztétikai értékei miatt tiltakoztak a korabeli szomszédok. Egyikük, Szabó Fülöp az építési engedélyezési eljárás minden egyes szakaszát fellebbezésekkel és beadványokkal igyekezett gátolni, mondván, az építkezéshez nem járult hozzá, továbbá műszakilag sem megfelelő a telekvonalra épített gazdasági épületszárny. Az indok azonban egyértelműen személyes volt, és a fellebbezéseket az illetékes hatóság, a vármegyei alispán is többször visszautasította, mivel az építkezés ellen hatósági szempontból nem merült fel kifogás, a benne működő bordélyházat pedig a rendőrkapitány engedélyezte. Szabó még azzal is megvádolta a városvezetőket, hogy kooperálnak Győriékkel, holott az ügyiratok azt bizonyítják, hogy a városi hatóságok hatásköreiknek megfelelően jártak el, amikor építési, majd működési engedélyt állítottak ki Győriék részére.
Brunner Attila
