Kézműves bőrtáskák „lélekkel” a félegyházi Elek Katalintól
A névjegyével ellátott, saját maga által tervezett és kivitelezett bőrtáskákat és egyéb, bőrből készült kiegészítőket általában személyre szabottan készíti. Minden darab teljességgel egyedi. Munkáit néhány éve a Libafesztiválon és a művelődési központban megrendezett karácsonyi vásáron mutatja meg az érdeklődőknek. Itt varázsolt el engem is lelkesítő hobbijával, lankadatlan mosolyával és gurgulázó nevetésével.
– Mikor vált nyilvánvalóvá, hogy elválaszthatatlan viszonyban vagytok az alkotással?
– Elég korán, már kislány koromban magamtól varrtam. Volt egy öreg Singer varrógép a családban, amit sokat koptattam, viszont zárlatos lehetett, mert gyakran rázott. Apukám megelégelte, és vett nekem egy Lucznik varrógépet, amit azóta is őrzök. Nyolcadikos koromban már varrtam magamnak ruhákat. Mindenféle előképzettség nélkül, autodidakta módon sajátítottam el a szabás-varrás alapjait.
A Móra Ferenc Gimnáziumban szereztem érettségit, és mivel nem voltam rossz tanuló, továbbtanulás előtt felmerült a tanári pálya, de én igazából ötvös szerettem volna lenni. Szüleim egyszerű kétkezi dolgos emberek voltak, amiben tudtak támogattak, de édesapám értékrendjébe az nem fért bele, hogy kollégiumba menjek. Többek között ezért sem jöhetett szóba a budapesti ötvösképzés. Végül Debrecenben élő nagynénéim javaslata oldotta fel a helyzetet, akik rávették a szüleimet, hogy engedjenek el az ottani könnyűipari szakmunkás iskolába, bőrdíszműves tanulónak, ők pedig majd a gondomat viselik. Az ötlet nekem is tetszett, az itt töltött időszakot igazi Kánaánként éltem meg, mert alkothattam és azt tanultam, ami érdekelt.
– Szárnyakat kaptál?
– Sajnos az váratott még magára húsz évet. Kerestem a helyemet, Budapesten laktam és dolgoztam többek között vendéglátásban, kereskedelemben, szolgáltatásban. Kitanultam közben több szakmát. Végül hazaköltöztem Félegyházára, és az egészségügyben helyezkedtem el, ahol azóta is dolgozom. Megszereztem a szakasszisztensi és dentálhigiénikus végzettséget.
A varrás szeretete persze mindvégig megmaradt. Az iskola befejezése után édesapámtól kapott ezeréves bőr Singer varrógép bár igen pontatlanul varrt, de arra jó volt, hogy a barátnőknek, testvéremnek, magamnak bőrnadrágot, karkötőket és egyéb kiegészítőket varrjak.
– Mi indított el a táskatervezés és -készítés útján?
– Amikor a 2010-es évek elején visszaköltöztem, a testvérem támogatásával vettünk egy komoly bőrvarrógépet, és alapanyagot is vásároltam. Saját magam szórakoztatására készítettem az első dolgokat. Emlékszem, a barátnőim imádták. Mindannyian szerettek volna valamit, én pedig igyekeztem azt valóra váltani.
Régi táskákról szedtem le a kiegészítőket, újraéleszteni vágyott öreg táskákat modelleztem le és alkottam újra. Az érdeklődés egyre határozottabban mutatta, hogy valamit kezdenem kell ezzel a késztetéssel. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy készítsek egy saját oldalt a táskáimnak a közösségi médiában. Az első, meglehetősen amatőr fotók minden elképzelésemet felülmúló érdeklődést generáltak. Ez elég motivációt adott ahhoz, hogy elkezdjem megvalósítani az ötleteket, amikkel tele volt a fejem.
Most már igényes kiegészítőkkel dolgoztam, és nem mások kéréseit valósítottam meg, hanem kerestem-formáltam a saját stílusomat. Közben minden egyes munkafolyamatot magam csináltam. Semmit sem engedtem ki a kezemből. Megszületett lassan a saját márkám, az EK Design, és profi fotók is készültek a termékekről.
– Mi a fő stílusjegye ezeknek a daraboknak?
– Letisztult formavilágra törekszem, de szívesen választok és bátran kísérletezek különleges textúrájú, vagy mintás bőrökkel. Keresztlányom, Janka is sokszor inspirál az újításokban, díszítőelemként felhasználtam már például a rajzait. Végtelenül megtisztelőnek érzek minden felkérést, és örömmel veszem, amikor a megrendelő is részt vállal a tervezési folyamatban.
Mindig elmondom: a készterméket csak akkor vigyék el, ha valóban a sajátjuknak érzik. Mert az egymásra találás – ha valaki mással is, de – mindig megtörténik. Van néhány tervező és luxusmárka, amelyekből szívesen merítek inspirációt, egyes modellek megszületése pedig érzelmi indíttatású. Kedvenceim közé tartoznak például azok a darabok, amelyek édesapám gyermekkorom óta őrzött, szakadt autóstáskájának újragondolásával nyerték el végső formájukat.
– Hol tartasz most a márkaépítésben?
– Mostanra van húsz fazon, amit magam modelleztem le. Büszke vagyok arra, hogy aki egyszer rendel tőlem, általában visszatér. Egyszerűen megszereti az érzést, hogy a táskája neki készült. Sokan vannak, akik a kezdeti gyámoltalan lépéseimtől kezdve máig kitartanak mellettem. A barátaim ösztönzésére tettem meg a következő lépést, amikor kiléptem a kulisszák mögül és kivittem a termékeimet a Libafesztivál forgatagába.
Négy évvel ezelőtt volt az első alkalom, ami azóta erőforrásommá vált: motivál a sok pozitív visszajelzés, támogató, biztató szó. Ezt az alkalmat azóta bővítettem a művelődési központban megrendezett karácsonyi vásárral, ahol a kiállított táskákat és kiegészítőket meg lehet vásárolni.
Mivel főállásban fogorvosi asszisztensként dolgozom, csak a szabadidőmben tudok ezzel a szerelemprojekttel foglalkozni. Így jelentős árukészletet nem tudok felhalmozni. Ennek köszönhetően az EK Design termékek valóban egyediek és kivételesek – ahogy azt a szlogen is üzeni.
Tóth Timea
