Szeretem a kézimunkát, az agyag, a föld illatát – Dobos Zsuzsanna keramikusnál jártunk

Kiskunfélegyháziként nagyon sokan találkoztunk már Dobos Zsuzsanna népi kerámiáival, megcsodálhattuk állatfigurás használati tárgyait, kaspóit, tálait, tányérjait és megannyi kézzel készített csodáját, amelyek feltűnnek az adventi vásárokban és akár a Libafesztiválon is. Sokszor hiába keressük a tárgyakon a nevét, mert ahogyan meséli, egész egyszerűen elfelejti a szignóját rátenni azokra. Tagja a Kiskunfélegyházi Képző- és Iparművészek Egyesületének, viszont nem szereti, ha művésznek nevezik. Békés örömöt él meg az alkotásban és abban, hogy naponta beülhet a fazekasműhelyébe. Szereti az állatokat, sokszor – mondja – jobban, mint az embereket.

A múltjáról érdeklődve megtudtuk, hogy nem készült erre a pályára soha, pusztán egy kerámiaszakkört látogatott általános iskolásként a Batthyányban, amit Dobó Irma tanárnő vezetett. Mindig arról álmodozott, hogy nagy gazdasága lesz felnőttként, rengeteg állattal. Egy dologban már akkor biztos volt: soha nem szeretne egy irodában dolgozni, íróasztal mögött, papírokkal körbevéve. Az érettségi után élelmiszeripari főiskolára jelentkezett, de a sors felülírta a terveket, amikor néhány héttel az érettségi után súlyos autóbalesetet szenvedett. Felépülése után a főiskola már nem adta meg neki azt az örömöt, amire vágyott. Viszont egy kerámiaszakkör a művelődési központban igen. Ma is hálával gondol annak vezetőjére, Ónodiné Nyisztor Enikőre, aki ablakot nyitott számára erre az örömforrásra és később az iskolaválasztásban is segítette. Így került Mezőtúrra, ahol tovább bővítette tudását a témában.

– Szeretem az aprólékos kézimunkát, az agyag illatát és legfőképpen azt, hogy nem egy irodában ülök. Én nem tartom magam művésznek, nem születtem annak és a felmenőim között sincsen egy sem. Egyszerűen ez így lett. Nem tudom, hogy manapság lehet-e sok pénzt keresni kézművesként, de nem is érdekel különösebben. Szeretem és türelmem van hozzá, ennek köszönhetem azt, amim van. Hajlamos vagyok elodázni dolgokat, ösztönösen hiszem, hogy majd lesz valahogy. Nem akarok kifelé élni. A kerámiák a magam egyensúlyáért születnek. Néha elgondolkodom azon, hogy ez vajon önzés-e. Mindenesetre én egy boldog ember vagyok – vallotta meg Zsuzsanna.

Megrendelésekre is dolgozik, szabadidejében pedig tölti a készleteit. Folyamatosan alkot. Az áttört, aprólékos népi motívumok a kedvencei, szívesen dolgozik más kultúrák mintáival, figuráival is, de tapasztalata szerint a magyar emberekhez a terrakotta színű, írókás tárgyak állnak a legközelebb.

Két leány édesanyja, ők szoktak és szeretnek is segíteni neki, de nem tervezik, hogy ezt a szakmát választják. Nem titkolja, hogy, a kerámiákból, a kézművességből megélni ma nem egyszerű. A helyzet pedig a jelenlegi gazdasági körülmények között még aggasztóbb. A rezsiköltségek, a fizetőképes kereslet zuhanása nem kedvez a szakma képviselőinek sem. Egyelőre még megbecsülni sem lehet a változó körülmények hatásait a keresletre.

Az ifjúkori álmok a nagygazdaságról ugyan nem váltak valóra, de így is nagyon sok hobbiállata van Zsuzsannának. Rajong értük, minden nap az etetésükkel indul. Soha nem okozott problémát neki, hogy valóra váltsa lányai cicára, kutyára, tengerimalacra, vagy éppen csigára vonatkozó álmait. Munkáiban is sokszor visszaköszönnek az állat figurák, motívumok. A napi etetés után jöhet a műhely, majd az egészségügyi okokból is indokolt speciális étrend alkotóelemeinek elkészítése. Maga süti a kenyeret, készíti a növényi joghurtokat. Mostanra már-már hobbija az aszalás, fermentálás, befőzés… és élvezi is ezeket a tevékenységeket.

Dobos Zsuzsanna munkái megtekinthetők a Halasi út 16. szám alatt található kiállítóteremben, ahol jellemzően munkaidőben fogadnak látogatókat. Ha kint van az út melletti táblájuk, bátran becsöngethetnek az érdeklődők.

Z. A.

Kövessen minket a Facebookon is!