Arcok a városból
– Hosszú ideig, a 80-as évek előtt autót javítottunk – mesélte Szabó Árpád –, aztán kényszerűségből át kellett térni az alkatrészek felújítására. Hiány volt, és amit nem lehetett beszerezni, azt megoldottunk a régiből. Később fékrásegítőket gyártottunk, és valaki megkérdezte, hogy ablaktörlőt tudnánk-e… Az kicsit más, és egy-két szakmát pluszban meg kellett tanulni, de belefogtunk.
Mi az eredeti szakmád?
– Gépjármű-technikusi végzettséggel rendelkezem, de jobb lett volna szerszámkészítést tanulni. Egy menő szakmám lett, önállóan fejlesztettem ki, de ha előre tudtam volna, hogy ez lesz belőle, nem fogok bele: feszített tempót igényelt. 30 évig ment a munka, aztán lefutott, nem volt többé alkatrészhiány. Haszonnal már nem lehet csinálni, csak felhasználjuk a meglévő anyagokat. Később festőműhelyt építettünk, ehhez berendezéseket készítettünk, például dialízis cellákat, és akkora medencét, mint ez a szoba. Már ez is a múltnak tekinthető.
Manapság mivel foglalkozol?
– Nyomokban csinálom még, hogy ne legyen kihalt a műhely. Az is egy szempont, hogy foglalkoztatni akarom a nyugdíj előtt álló kollégámat, aki 30 éve messze a legjobb szakember volt és kitartott mellettem, most is együtt dolgozunk, ez a tisztesség. Hogy mivel foglalkozom? Valamit mindig csinálni kell, a munka mellett ott a nagy kert, ez jelenti a napi mozgást.
És az unokák?
– Harmonikus családi életet élünk, ám mindkét lány és az unokák is messze vannak, Gödön és Vácott. Az unokák 2-4 hetente jönnek, az udvaron trambulin és hinta várja őket. „Szokták kérni: Papa, ugráltassál!”, ami annyit jelent, hogy kifáradtak, és csak ülnek a trambulinon, én meg mozgatom. Andris már iskolás, elsős, Ákos 5 éves, Huba 4 éves, az egyetlen kislány, Lilla 2,5 éves.
Ha jól tudom, jógamester is vagy.
– Kedves kifejezés, de túlzás. Nem mester, hanem oktató. Indiában, a Gangesz partján tanultam, mint oktató. Rishikesht a jógavilág fővárosának is nevezik. 90-ben kezdtem a jógával foglalkozni, még itthon, azóta egyfolytában tanulom. 20 évig tanítottam is, korosztálytól függetlenül ezernél több alkalommal tartottam foglalkozást. Passzióból végeztem, s azért vállaltam, mert mindig találtam volna valami kifogást, hogy éppen miért nem érek rá, de így tudtam, hogy várnak rám, és foglalkozás helyett közösen gyakoroltunk.
Egészségügyi problémád volt a közelmúltban. Segített a jóga?
– Mindenképpen. Az oktatást tudatosan leépítettem, de reggel mindig elvégzem a napi gyakorlatokat. Legfontosabb a légzés és a meditáció. Normális életet élek, tudok örülni a dolgoknak, és tudom derűsen nézni a hétköznapokat, az olyan dolgokat is, amitől egyébként a hajam égnek állna – mondta Szabó Árpád.
tli
